24.rész Really?

-Utána megyek.-mondtam Jusnak.
-Veled megyek.-fogta meg kezem.
Ki siettünk az ajtón,egyenesen barátnőm után siettem,amikor utol értem sikerült elkapnom csuklóját.
-Sarah várj már!-szólítottam meg többször is,de nem állt meg.-Hallod!
-Mi van?-rántotta ki csuklóját kezemből.
-Beszéljük meg.
-Van barátod és el sem mondod?Főleg,hogy ő az?
-El akartam mondani,te lettél volna az első akinek elmondom,de időt sem hagytál rá!
-Állítólag a legjobb barátnőd vagyok...-fordított nekem hátat.
-Az is vagy,de még elég friss a dolog senki sem tud még róla rajtad kívül.-öleltem meg.-Holnap suli után gyere át és hetünk vásárolni.-mosolyogtam-Tényleg ne haragudj.
-Tudod,hogy nem haragszok.Ott leszek!Most viszont sietek haza,puszi csajos.-nyomott 3 puszit arcomra.
Lépteket hallottam a hátam mögül,majd hang is társult hozzá.
-Minden rendben?-kérdezte,majd abba az irányba nézett,merre barátnőm ment.
Nem tudtam,mire vélni ezt az egészet,de éreztem valami nincs rendben.Nem tudom mi,de Sarah hírtelem kirohanása elég furcsa volt.
-Persze,mindent megbeszéltünk.-mosolyogtam-Menjünk be.
Beléptünk a házba,s anya közben megérkezett.
-Sziasztok.-mondta egy kedves mosoly kíséretében.
-Szia.-köszönt Justin.-Jobb,ha most megyek.
-Maradj még,gyere vacsorázz velünk!-mondta Barbara.
Testvéreim már az asztalnál ültek,csak mi hiányoztunk onnan.
Justin hosszú várakozás után végre belement.
Elfogyasztottuk a vacsorát mindenki elvonult a szobájába kivéve engem és Justint.
Ki mentünk a közeli parkba kicsit beszélgetni.
A földön fekve kémleltük az égen megjelenő alakzatokat.

Annyira aranyos volt,ahogyan magyarázott,de ezzel a ma történt dologgal akkor sincs minden rendben.
Gondoltam rákérdezek,hátha sejt valamit.
-Nem tudod mi lehetett az igazi gond ma Sarahval?-hajoltam felé.
-Nekem honnan kellene tudnom?És amúgy is mi közöm van nekem hozzá?-förmedt rám,s felállt a földről.
Követtem példáját,s én is felálltam,de akkor sem értettem mi a baja.
-Most mit mondtam?-kérdeztem tőle.
-Semmit.Nem érdekelnek annak a libának a gondjai!-fordúlt el tőlem. 
Még ő van besértődve,holott én lehetnék,amiért így beszél velem és pont a barátnőmről. 
Amíg nem figyelt,fogtam magam és elindultam haza.
Felszaladtam a szobámba,laptopomat bekapcsoltam,s elkezdtem zenét hallgatni Megan Nicol B-e-a-utiful c. dalát.
Amikor már meguntam a zenehallgatást,elvégeztem lefekvés előtti teendőimet,majd lefeküdtem aludni,holnap csütörtök hétfőn előadás,amihez már egyáltalán nincs kedvem,pénteken pedig ott az iskolai bál. 
Reggel nehezen vettem erőt arra,hogy ki keljek az ágyból,de muszáj.
Felöltöztem,fogat mostam,megreggeliztem és már indulhatunk is a suliba.
Ezt a ruhát vettem magamra.

A hosszú séta közben mobilomon kedvenc zenéimet hallgattam,emlékek százai jutottak eszembe rosszak-jók egyaránt,pár nyári vicces sztori amiken jókat mosolyogtam.
Mind eközben elgondolkoztam,kilépek a darabból.
Nem akarok szerepelni,lenne már vége ennek az egésznek,már a bálra sincs kedvem elmenni.
Belépve a terembe,még csak pár osztálytársam volt bent,köztük Dallas is aki mindig hamarabb jön be mint én mert "nem akar elkésni",én sem szoktam elkésni,csak alig 5 perccel csengetés előtt érek be,de az bőven elég. 
-Szia kicsilány.-köszönt jó barátom Dallas. 
-Szia Dallas.-mosolyogtam. -Gyerekek csendet kérek!-szólt Brittany-Szeretném ha elpróbálnánk a darabban szereplő dalokat.
Detti tied az első dal gyere. 
-Tanár nő,kilépek a darabból!-jelentettem ki. 
-De miért?Nem léphetsz ki most,amikor már itt van a nyakunkon az előadás. 
-Így döntettem,sajnálom.-álltam fel helyemről,majd kisétáltam a teremből. 
A folyosón sétálgatva Justinba botlottam,de nem láttam,hogy ő az mert tekintetem végig a padlót követte. 
-Nézz már a lábad elé! 
-Rosszul indult a reggel édes?-emelte fel arcomat,hogy szemembe nézhessen. 
-Ne haragudj,csak ideges vagyok,mert most léptem ki a darabból. 
-Te ne haragudj a tegnapiért,túlreagáltam az egészet,mondani akartam valamit,de addigra eltűntél.-mondta,s derekamat átkarolva vettük az irányt vissza a terem fele. 

                                                                             ~Justin Bieber~ 

Nem mondhatom meg neki az igazat,tuti nagyon megbántanám vele,amit nem akarok.
Tegnap megbántottam,de nem tudtam máshogy reagálni rá,hogy az a kis ribanc besértődött,mert mi együtt vagyunk.
Ajánlom neki,el ne járjon a szája,mert biztos baja lesz belőle.
Semmit nem tudhat meg..soha nem derülhet ki ez az egész!
Most mondta,hogy a darabból is kilép,ami eléggé meglepődtem. 

                                                                                      ~*~ 

Terembe érve vissza ültem Dallas mellé Justin pedig mögénk ült.
Alig bírtam ki ezt a napot olyan hosszúnak tűnt.
Haza érve semmi tenni valóm nem volt,így gondoltam átmegyek a nagyihoz és ott is alszom,reggel pedig onnan megyek suliba,ami az igazat megvallva elég messze van,de ráérek sétálni.
Így is tettem,reggel innen indultam útnak a suli felé,menet közben benéztem az egyik kedvenc pékségembe,ahol megálltam reggelit venni,majd egy másik helyen kávét vettem.
Az iskola fele sietve összefutottam legjobb barátnőmmel,utunkat együtt folytattuk tovább.
A nap folyamán kaptam egy fura üzenetet egy ismeretlen számról.

"Senki sem az akinek látszik,valamit titkol,ne higgy neki semmit,csúnyán átver és a hátad mögött rajtad nevet,milyen buta vagy,hogy nem veszed észre..!" 

Kicsit meglepett,csak meredtem előre a táblára,ezt a tevékenységemet a tanár szakította félbe. 
-Gyerekek,mivel Detti kilépett a darabból kellett egy új szereplő,és ez a szereplő Sarah lesz. 
Nagyra nyílt szemekkel néztem barátnőmre,aki csak egy elégedett mosollyal az arcán nézett rám,amit egyáltlán nem értettem.
Suli után haza siettem,s egyből írtam egy sms-t J-nek. 

"Át tudnál jönni?" 

Azt hiszem sejtem mi ez a furcsa viselkedés,de remélem csak képzelődök és ez az egész nem igaz.
Jött is a válasz. 

"Persze,5 perc és ott vagyok." 

Gyorsan elintéztem pár dolgot,s szólt is csengő.
Ajtót nyitottam és barátom állt mögötte. 
-Gyere be!-szólítottam föl.
Belépett az ajtón és egyenesen a nappaliba vettük utunkat. 
-Ma kaptam egy sms-t egy ismeretlen személytől.-mutattam mobilomon a kapott sms-t. 
-Ezzel még is mit akarsz mondani?-kérdezte. 
-Titkolsz valamit,pontosabban titkoltok egy másik személlyel,aki nem más mint Sarah.Tudom.Meg se próbáld letagadni! 
-Senki nem titkol semmit,azt sem tudom mi ez az üzenet,semmi közöm nincs hozzá.-háborodott fel. 
-Tudom,hogy titkolsz valamit.-szemeim megteltek könnyel,s hátat fordítva engedtem őket szabadon arcomon. 
Justin mögém sétált átölelt,de kezeit eltávolítottam magamról és arrébb sétáltam. 
-Bébi,ne csináld már..-tette az ártatlant. 
-Mondd el!-fordultam felé. 
-Nem akartam,de csak egyszer történt meg.-néztem rá nagyra nyílt szemekkel. 
-Mi?Mi történt meg csak egyszer? 
-Tegnap amikor elmentem a stúdióba próbálni,útközben találkoztam Sarahval beültünk az egyik kávézóba,elbeszélgettünk és amikor egy percre nem figyeltem valamit bele tett az italomba.Azután már csak arra emlékszek,hogy mellette feküdtem a házukban.Ez még az előtt történt mielőtt visszajöttem.Sarah hamarabb eljött,hogy ne vegyél észre semmit.-nagyon fájt amit mondott. 
Ő és Sarah?
Pont a legjobb barátnőm?Könnyeim már patakokban folytak,mindent homályosan láttam. 
-Menj el!-kiabáltam Justinra. -De..én nem akartam!
-Nem érdekel tűnj el.-mutattam az ajtóra-Nem akarlak látni! 
Ezután kilépett az ajtón,s én pedig Sarahhoz siettem.
Sokadik csengetés után végre ajtót nyitott. 
-Még is hogy képzeld?Volt merszed ezt megcsinálni velem? 
-Tudsz mindent? 
-Mindent tudok,egy ribanc vagy és többé már nem vagy a barátnőm.-csattant kezem arcán,majd azzal a lendülettel vettem utamat haza. 
Mindenkiben csalódtam,a legjobb barátnőm,akit kis korom óta ismerek és ezt teszi velem?
Justin.. szerettem,ő ezt kihasználta és közben meg össze feküdt a legjobb barátnőmmel?Úgy érzem véget ért,egy gyönyörűnek indult,el sem kezdődött kapcsolat.