Egyre nagyobbakat vert a szívem,jobbnak láttam bemenni az öltözőbe és átvenni a ruhámat.
Épp ruhám cipzárjával küszködtem,pontosabban annak felhúzásával,amikor kopogást hallottam.
A lányok már átöltöztek és kint vannak a bulin,biztos Adam érkezett meg.
-Gyere.-nyílt az ajtó mondatomra.-Jó,hogy jöttél segítenél a cipzárral?-kérdeztem,de az illető nem válaszolt.
Felhúzta ruhám cipzárát,majd 2 kezet éreztem derekamon,erre a mozdulatra megfordultam és nem hittem a szememnek.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem,de ő csak állt és nézett.
-Nem is örülsz?-mosolygott.
-Megcsókolsz mindenki előtt,bevallod mit érzel,majd napokig nem keresel aztán meg az állítólagos "ex" barátnőddel enyelegsz előttem?Szerintem nekünk nincs miről beszélnünk.-emeltem fel hangomat.
-Igen is van miről beszélnünk,épp erről akarok beszélni.-mondta.
A sírás határán jártam.
-Nem vagyok egy játék baba akinek játszhatsz az érzelmeivel,felfogtad?Felfogtad,hogy szeretlek?!-ekkor már arcomon folytak végig dühvel teli könnyeimet.
Neki estem Justinnak,szorosan átölelt,adott a homlokomra egy puszit és ezt súgta nekem.
-Nem játszom veled.
-Kérlek engedj..-mondtam,majd kiszabadultam kezei közül.
Az ajtó fele vettem az irányt,majd kifutottam az egész épületből.
Ki kell szellőztetnem a fejemet,ezt már így nem bírom.
Előkaptam a telefonomat felnéztem twitterre,és egy meglepő posztot találtam.
@justinbieber:
 |
| "A világ legdrágább hercegnője" |
Még,hogy ő nem játszik velem?
Egész este csak bolyongtam a város utcáin,azt sem tudom merre vagyok,haza kellene mennem,nemsoká reggel van és iskola biztos nem lesz baj,ha ma nem megyek be.
A bejárati ajtó előtt kicsit tartózkodtam attól,hogy belépjek,de megtettem.
Egyenesen felmentem a szobámba,leültem az ágyra,majd pár perc múlva ledőltem aludni.
Kb. 12 óra van,ideje felkelni,ma van apa halálának 3 évfordulója,egész délután csak sírtam a párnámba temetkezve,annyira hiányzik.
Lassan,de eltelt ez a nap is,ahogyan ezen kívül még másik 3 nap is .. szombat van,szerda óta csak sírok és sírok,senki nem tud megvigasztalni,még Dallas sem,Sarahval hétfő óta nem beszéltem azt sem tudja mi van velem.
Úgy érzem,össze omlottam,már odáig fajult a dolog,hogy a pengéhez nyúltam,ereimet felsértettem,de senki sem tudja.
Mindig hosszú ujjú pulcsiba vagyok itthon,ezért senki sem tudja mit művelek magammal.
Szombat este van,talán ideje kimozdulnom itthonról,bulizni menni,nem a társaság miatt,hanem inni.
Gyorsan össze kaptam magam,hogy nézzek is ki valahogy,mivel senki sem lesz itthon ma este,elindultam.
Olyan 4-5 utcányira van tőlünk egy szórakozó hely,ahol nagyon jó bulikat szoktak csapni,igazából csak iszogatni mentem.
Az egyik feles után jött a másik,ugyan így volt a koktélokkal is.
A 9-10 italomnál járhattam amikor már kicsit kezdte megütni fejemet az alkohol,ekkor pillantottam meg azt a bizonyos személyt,aki oda jött hozzám.
-Pincér kérnék még 2 ilyet.-szóltam a pincércsajnak.
-Detti te jól vagy?-kérdezte.
-Mi közöd hozzá,hogy velem mi van?
-Igen is van hozzá közöm.Ezt tedd le.-vette ki a kezemből a poharat.
-Hagyj békén,menj vissza a te kis tündérhercegnődhöz,vagy mit bánom én mit csinálsz.Szia!-ittam meg az utolsó felesemet,majd leszállva a székről indultam a kijárat felé aztán elsötétült minden.
~Másnap~
Reggel van,vagyis azt hiszem,nem emlékszek semmire a tegnap estéből,annyira fáj a fejem.
Valaki a derekamat öleli,de hogy kerültem haza és ki az aki mellettem fekszik?
Nem merek megfordulni,de muszáj leszek.
Mosolyogtam,de még is csalódott voltam,amiért ez csak most van így.
Ránéztem az órára ami már 10:37 mutatott,ideje felkelni.
-Jó reggelt hercegnő.-mondta,majd puszit nyomott arcomra.
Hercegnő???
Ez még is mit jelentsen,tutira összekevert Selenával
-Neked is.-dobtam oda a szavakat.
Felkeltem az ágyról és a fürdőbe indultam,amilyen gyorsan lehetett elfogadhatóvá tettem kinézetemet,felvettem egy kényelmes ruhát és elindultam le az emeletről.
Anya még aludt mivel soká érkezett haza a munkából,Leah még mindig a nagyinál,Adam pedig mint mindig Lexinél van.
Gyors csináltam egy kis müzlit reggelire és leültem az asztalhoz.
Justin jött le a lépcsőn,majd leült mellém az asztalhoz.
-Mik azok a vágások a csuklódon?-kérdezte.
-Csak elvágta egy törött pohár..-találtam ki valamit.
-Figyelj beszélnünk kell..-mondta.
-Mit keresel itt?Miért voltál itt egész este?-tettem föl sorra a kérdéseket.
-Tegnap este az egyik közeli szórakozó helyen találtalak meg eléggé ittas állapotban,elküldtél a francba .. Selenához,majd elindultál a kijárat fele,de ott összeestél.Haza hoztalak és nem akartalak egyedül hagyni,így hát gondoltam itt alszok,aztán amikor indulni akartam ki,hogy megyek és alszok a nappaliban,azt mondtad maradjak,ezért nem mentem sehova,idő közben pedig én is elaludtam és már nem volt kedvem lemenni.-mondta.
-Köszönöm.-öleltem meg és persze,hogy anya ebben a pillanatban lépett be a konyhába.
-Khmm..Jó reggelt.-mondta.
Gyorsan elváltunk egymástól,majd vissza ültünk az asztalhoz.
-Jó reggelt.-mondtuk egyszerre,kezemet pedig próbáltam takarni anya elől.
-Nekem ideje mennem,mert dolgom van,viszlát Mrs.Howard.-köszönt anyának,nekem pedig nyomott egy puszit hajamba.
Pár percig kínos csend volt,majd anya kérdezett.
-Kicsim mi volt ez az előbbi..?-kérdezte.
-Csak át jött...őőm-hezitáltam-nem lényeges.-mosolyogtam,majd reggelimet befejezve adtam puszit arcára.
Felszaladtam a szobámba és leültem olvasni,később kopogásra lettem figyelmes.
-Gyere.-kiabáltam.
-Nem zavarok?-kérdezte.
-Nem,gyere nyugodtan.
-Mi volt ez tegnap este?Mit keresett itt ez a nagyképű,idióta?
-Héé,álj már le.-nevettem.
-Most akkor együtt vagytok?-biggyesztette le száját.
-Nem vagyunk együtt,csak az estém kicsit balul sikerült és haza hozott.-válaszoltam.
-És már egyből itt kellett aludnia?
-Szálj már le a témáról.-majd a fiút ott hagyva rohantam le a nappaliba.
Csönd volt,anya a szobájába volt Leah aludt,Adam meg ki tudja merre van.
Laptopomon kezdtem el nézegetni képeimet amit még Lauraval és Sarahval készítettünk,na meg persze a családi fotókat amiken apa is rajta.
Szemem könnybe lábadt,lépteket hallottam a lépcső felől megfordultam és láttam,hogy anya közeledik.
Nem akartam,hogy sírni lásson így laptopomat ölemből letéve rohantam ki bejárati ajtónkon egyenesen az erdőben található titkos kis helyemre.
Pár perccel később lépteket hallottam,Dallas jött utánam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Szerinted?-támadtam le.
-Jó bocs,hogy érdekel mi a bajod,de akkor megyek.-mondta.
-Bocs nem úgy értettem várj.-álltam fel a földről.
-Mi a baj?
-Csak a képeket nézegettem a gépen aztán találtam olyan képet amin még apa is rajta van...-mondtam és letöröltem könnyeimet.
-Gyere ide.-húzott közel magához és szorosan át ölelt.
Visszaöleltem és megint-mint a múltkor-megcsókolt.
Ezzel teljesen össze zavar,már nem tudom mit érzek,régebben-mielőtt elköltöztek-többet éreztem iránta mint barátság,most inkább csak barátként,sőt inkább testvérként tekintek rá.
Nem ezt nem tehetem meg.
-Kérlek ezt ne!-szólítottam fel.
-De..de..bocsánat csak..-be sem fejezve mondatát tűnt el az erdő sűrűjében.
Én is jobbnak láttam ha haza indulok.
Mindenki otthon volt az asztalnál ültek épp beszélgettek,biztos rólam mert amikor beléptem az étkezőbe mindenki elhallgatott. -Detti kicsim,gyere ide kérlek.-szólt Barbara.
Semmi kedvem nem volt most beszélgetni.
-Igen anya!(?)
-A héten lesz egy üzleti vacsorám,ha Adam nem lenne itthon,te fogsz vigyázni a húgodra.-jelentette ki. -Rendben.-nem volt kedvem vitatkozni és amúgy is szeretek Leahra vigyázni.
Elérkezett az este,mindenki elvonult saját szobájába,én nem a sajátomba mentem,hanem Dallashoz.
Meg akartam beszélni vele ezt a ma történt dolgot.
Sokáig beszélgettünk,de végül meg egyeztünk,hogy csak barátok maradunk.
Visszatérve szobámba vettem az irányt fürdőszobám felé,majd a csapot megnyitva vártam,hogy a kád megteljen forró vízzel.
Úgy 20-30 percig áztattam testemet a meleg vízben,majd kiszállva abból vettem föl alvóruhámat,feküdtem bele ágyamba és hajtottam álomra a fejemet.
Remélem tetszik a rész,ha mégsem tetszik benne valami azt írjátok meg kommentbe és változtatok rajta.Most már próbálok eseménydúsabb részeket hozni!
Love:Detti xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése