21.rész Shot me down

Meghoztam a következő részt,remélem tetszik! Olvassátok! :)         
                   Love Detti
           
                                                                                      ~*~
Arra emlékszem,ahogy az erdőben veszekszem vele,megcsókol,majd fázni kezdtem.
Elindultunk a kórházhoz,talán a recepciós pultnál voltunk,de elsötétült minden.

Most pedig valami elég kényelmetlen helyen fekszem,bele sem merek gondolni hol vagyok.
Hallom,hogy valaki beszél hozzám,hangja ismerős,azt hiszem Justin az.
Torkomban szúró fájdalmat éreztem,így jobbnak láttam,hogy csendben maradok és ennek eredményéül alvást színlelek.
-Ha tudnád..-itt elcsuklott hangja,majd hallottam valaki belépett az ajtón.
Vajon mit akart mondani?
Annyira jól esne,ha azt akarta volna mondani,amit hallani akarok.
Valaki leült ágyam mellé,anya volt az,kezemet kezei közzé vette,majd végigsimította azt.
Lassan,de biztosan nyitottam ki szemeimet,és nyitottam beszédre szám.
-Justin?Hol van?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Haza ment,de nem soká jön,viszont ha megérkezik,nekem haza kell mennem Leahhoz.-mondta,s kicsit megnyugtatott,hogy J vissza fog jönni.
-Mikor mehetek haza?
-Még bent tartanak megfigyelésen és,ha nem lesz semmi bajod jöhetsz is haza.
Erre én csak elmosolyodtam,majd kopogtak az ajtón.
Meg sem várva válaszomat lépett be az illető.
Ágyam szélére ült,beszélni kezdett,de elfordítottam a fejemet.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Talán,egy kicsit.-mondtam,miután anya már elment.-Akartál mondani valamit!(?)
-Már nem lényeges.-állt fel az ágyról,látszik rajta,zavarodottsága.
-Valami rosszat mondtam?
-Nem.De már nem lényeges.-mondta.
Eljött az este be vettem gyógyszereimet,majd álomra hajtottam fejemet a sötét kórteremben.
Ajtó nyitódásra lettem figyelmes,de a sötét miatt nem láttam senkit.
-Juss..Justin!(?)Ne szórakozz szólalj már meg.
-Nyugi nem lesz semmi baj,csak ne sikíts.-mondta egy rémisztő,de számomra már nem idegen hang.
-Austin?-tudtam,hogy ő az.
-Ne szólj senkinek,öltözz fel és gyere velem.-dobta az ágyra ruháimat.
Úgy tettem,ahogy mondta,egy kis cetlit hagyott a szekrényen,talán J-nek címezte.
-Vágj jó képet az egészhez mosolyogj.
-Hova megyünk?-kérdeztem idegesen.
-Csak szállj be,mindent a maga idejében kislány.
Egyáltalán nem voltam nyugodt,azt sem tudtam hova megyünk és,hogy mit akarhat.
Semmit nem mondd.
Már lassan 30 perce ülünk az autóban,az ablakon bámulok kifele,volt barátom párszor arcomat simította meg,kezét hiába löktem el,újra próbálkozott.
-Mi a baj cica?Valami nem tetszik?
-Utállak!-suttogtam halkan pont úgy,hogy ő azért meghallja.
-Pár hete még nem ezt mondtad.-kacsintott.-Tudom,hogy még mindig szeretsz!
-Pff..utállak felfogtad?(!)-dühöngtem.
Egy óra kocsizgatás után végre megálltunk.
-Szállj ki!-szólított fel "el rablóm".
Kiszálltam a járműből,utazómat kivettem amiben azok a holmik voltak,amiket anya behozott a kórházba.
Sötét volt,egy sikátorban voltunk messze a város közepétől.

Felnéztem,s csak romos tömbházak rengetegét láttam,ami megrémisztett.
-Mire vársz?-kapta el kezem,majd elkezdett húzni az épület fele.
Csak sétáltunk,egy "terem" szerűség felé tartottunk,aminek a közepén egy szék állt.
-Vigyétek!-szólt az embereinek.
Kikötöztek a székhez,csuklóm fájt.
Már kb. egy órája itt ülhetek,Austin csak nézi ahogy szenvedek,próbálok szabadulni,de nem megy.

                                                                         ~Justin Bieber~

Barbara dolgozik,gondoltam bemegyek a kórházba.
Gyors elkészültem,majd kocsimba ülve hajtottam a kórházhoz.
Recepciós lány megkérdezte kihez megyek,majd utamat a szoba felé vettem.
Belépve oda az kongott az ürességtől,csak kis cetli volt az asztalon hagyva.

"Ha fontos neked eljössz érte,ha nem vége lesz a kis csajnak,itt a cím..Igyekezz!"

Kirohantam az egész épületből,majd az adott címre siettem,út közben felhívtam Ryant.
-Szia bro..mondd.-vette fel a telefont.
-Kéne egy kis segítség.-mondtam..,megbeszéltük a dolgokat.
Érte megyek és indulunk a megadott címre.

Kocsiban egy darabig csönd volt,később haverom szólalt fel,bár jobb lett volna ha nem teszi.
-És pontosan miért is megyünk oda?-kérdezte.
-Meg kell mentenem valakit.
-Csajod?-nevetett fel.
-Nem a csajom.-förmedtem rá.
-Akkor egy újabb ribancod?
-Nem.Hagyd már abba.-kezdtem ideges lenni.
-Szóval,tetszik,bejön és nem a ribancod?Te szerelmes vagy haver!(?)-arcán egy oldalvigyor terült el.
-Fogd be.-ütöttem vállba.-Megérkeztünk.

                                                                                  ~*~
 
Nem tudom mire vár,ha én kellek neki,lőjön le engem.
-Ha én kellek neked miért nem lősz le?
-Kuss ribanc!Ki mondta,hogy te kellesz nekem?..-kérdezte.
Elég rendesen felhúzhattam,ugyan is a pisztoly csöve tarkómon landolt.
-Shot me down!-ejtettem ki számon.
Ekkor megmentőm lépett be a helyiségbe.
-Hagyd a lányt,én kellek neked nem ő. 
-Miből gondolod?-lökte oda a szavakat J-nek. 
Justin elindult Austin felé,aki J-re szegezte fegyverét. 
-Ha nem akarod,hogy lelőjem ott maradsz! 
Justin nem hallgatott el rablómra,tovább folytatta útját a fiú felé. 
-Tedd le a fegyvert,a nélkül intézzük el a dolgot. 
Austin eldobta a fegyvert, rohamosan kezdett közeledni Juss felé,majd verekedésbe kezdtek.
Az első ütéstől a földre esett megmentőm,amikor talpra állt "viszonozta" kapott ütését. 

                                                             ~Justin Bieber~ 

-Tedd le a fegyvert,a nélkül legyél valaki.-mondtam Austinnak,vagy mi a neve annyit tudok,hogy Detti volt barátja. 
Rohamosan kezdett közeledni felém,az első ütést én kaptam ami a padlóra küldött,de nem hagytam magam,felálltam és behúztam neki egyet.
Ryannal megbeszéltük,ha majd elég rendesen meg vertem ezt a barmot,adok egy jelet,kiszabadítja a lányt,majd Austint eltünteti valamerre.
Fordított esetben pedig a segítségemre siet. 
Már az orrom is vérzik a szám kirepedt az ütéstől,gyomrom sem nagyon bírja már -párszor telibe rúgott- épp készültem feladni a küzdelmet,amikor megláttam a lány szemében az eddig elfojtott könnyeket,amik most a "Niagarát" megszégyenítve folynak végig arcán,ez adott erőt,hogy ne adjam fel. 
Megadtam a jelet Ryan hátulról támadt rá a srácra,haverom elintézte még pár ütéssel,s egyből hozzám rohant.
-Szabadítsd ki a lányt,míg ez a barom magához nem tér!-szólítottam fel Ryant. 
-Igenis is.-megint lazán veszi az egészet,pedig ez nem játék. 

                                                                                 ~*~ 

Végi kellett néznem,ahogy a két fiú széjjel veri egymást.
Nagyon fájt így látni Justint,mint ha engem bántottak volna.
Justin adott egy jelet,s ekkor megjelent egy másik srác is,akit még nem ismertem.
Hátulról támadt Austinra,aki a fiú pár ütése után,kifeküdt a földön.
Ezután egyből haverjához sietett,de ő elküldte.
Hozzám igyekezett. 
-Szia.Ryan vagyok.-mutatkozott be.-Én foglak most megmenteni.-nevetett,szerintem kicsit sem volt vicces ez az egész helyzet. 
-Szia,Detti..-válaszoltam neki legördülő könnyekkel az arcomon. 
Kioldozta csuklómon megkötözött csomókat,majd a lábamnál is.
Ahogy csak tudtam azonnal a tőlem 5 méterre fekvő Justinhoz szaladtam.

Szemem még jobban megtelt könnyel,majd szó szerint ömleni kezdtek az össze-vissza vert fiú láttán. 
-Úr isten.Ryan segíts-jött oda hozzám.
-Justin,hallasz?Jól vagy?Válaszolj!-sírtam tovább. Lassan kinyitotta szemeit,rám nézett,láttam benne azt a csillogást,amit még eddig senkiében nem véltem felfedezni. -Az a lényeg,hogy te jól vagy!-dadogta halkan,keze közé vette arcomat,s nyomott egy hosszú puszit számra.-Minden rendben lesz! 
-Ryan segíts,vigyük a kocsihoz.Te vezetsz! 
-Miért is?-nevetett. 
-Nekem nincs jogsim?(!)-idegeskedtem. 
-Haver ne vedd már ilyen lazán a dolgokat.-suttogta Justin úton a kórház felé. 
Ryan vezetett,én pedig hátul ültem Justinnal,ki ölembe feküdve helyezkedett el egész út alatt. 
-Miért mentél el vele?-kérdezte. 
-Ezt ne itt beszéljük meg.-néztem rá vörös,kisírt szemekkel. 
-Tudni akarom.-erőszakoskodott. 
-Amint azt tudod ő a volt barátom,sokan annyit tudnak,hogy jól megvoltunk együtt,szerettük egymást..,de a színfalak mögé nem láttak be.Néha nagyon is ingerült volt,ha nem mondtam el neki,hol és kivel vagyok megvert.Nem volt mindegy kivel telefonálok,néha azért is kaptam pár pofont.Tudtam mire képes,és nem akartam,hogy megint vissza térjen az életembe,bántson és..és..-hangom elcsuklott,nem tudtam folytatni. 
-Bántson ..és ..és mi?-kérdezte gyengéden,de válaszolni még mindig nem tudtam.-Megerőszakolt? 
Erre csak rábólintottam.
Szemei nagyra nyíltak,ajkai kissé elváltak egymástól,de nem mondott semmit sem,inkább csak hallgatott.
Hosszadalmasan -kb. 1-2 percig-néztem ki az ablakon,majd megszólaltam. 
-Nem csak egyszer.-s könnyeim megint potyogni kezdtek. 
Odaérve a kórházhoz bementünk,gyorsan kerestük egy orvost ki a sérült Jusst megvizsgálja. 
-Nos maguk Mr.Bieber hozzátartozói?-kérdezte. 
-Legjobb haverja vagyok,szinte már testvére.-mondta Ry. 
-És ön kisasszony?-nézett rám kérdően az orvos. 
-Én..én..-csak dadogtam,s ekkor egy kezet véltem felfedezni derekamon. 
-A barátnőm Dr.Robins.-mondta J az orvosnak. 
Egyik kezével derekam karolta,másikkal pedig bordáját fogta. 
-Nem tartjuk bent megfigyelésen,de mondom a teendőket.Szóval..pár napig jó lenne ha pihenne kicsit.Nem tört el semmije,kisebb zúzódásokat találtam csak.Kisasszony,ha kérhetem vigyázzon barátjára.-mosolygott az orvos. 
-Viszlát.-mondtuk egyszerre,majd mosolyra húztam ajkaim. 
A kórházból kifele menet beszálltunk a kocsiba és mivel elég késő van,nem mehetek haza.
Más választásom nincs,ha nem akarok az utcán éjszakázni kénytelen vagyok Justinnál aludni.
Ryan elvitt minket Juss házához,kiszállt a kocsiból,s elindult haza.
Beérve házba a nappaliban foglaltunk helyet,kezemen lévő kedvenc karkötőmet birizgáltam nyugodt volt a "légkör".
Szemem állandóan a nappaliba elhelyezett dolgokon szaladgált el-vissza,amikor megpillantottam Justinról és apukájáról egy régebbi képet egyből apa jutott eszembe. 
-Minden rendben?-kérdezte aggódóan a nemrég említett személy. 
Terelve a témát inkább rákérdeztem kik vannak a képen.

-Ő itt az apukád?-mosolygást színlelve kérdeztem. 
-Igen.-mondta kedvesen.
-Ők pedig itt a húgom Jazmyn és az öcsém Jaxon. 

-Nagyon aranyosak.-mosolyogtam.
-Ő pedig az anyukád ugye?-mutattam a képre. 

-Igen,Pattie. 
-Milyen szép nő. Pár perc múlva az említett Pattie lépett be a nappaliba. 

                                                                   ~Justin Bieber~ 

Nagyon zaklatott volt Detti,még a kórházban is,aztán az orvos kérdésére megfogtam derekát. 
-Ő a barátnőm.-mosolyogtam,s nyomtam egy puszit arcára. 
Az orvos ezután elmondta,hogy csak pár zúzódást talált semmi mást.
Most pedig itt van nálam,az éjszaka közepén nem vihetem haza avval a sztorival,hogy elrabolták..felajánlottam neki,hogy aludjon itt.Éppen a nappaliba ülünk Detti a képeket vizsgálgatja. 
-Ő itt az apukád?-kérdezte mosolyogva,bár mosolya nem volt szívből jövőnek mondható. 
-Igen.-mondtam kedvesen.-Minden rendben?-kérdeztem. 
Nem mondott semmit,inkább hagytam,ha akarja majd elmondja,s ekkor belekezdett. 
-Tudod a szüleim... 

Remélem tetszett a folytatást,igaz kicsit kevés a szöveg,de több a kép.Az előző részhez nagyon szeretném megköszönni a kommenteket,örülök annak,hogy tetszik ahogyan írok.Eddig nem volt nagyon önbizalmam az írással kapcsolatban,nem voltam benne biztos,hogy jó-e az amit csinálok!Jól estek a dicsérő és bátorító szavak!Már készül az új rész.
                  Love Detti