-Utána megyek.-mondtam Jusnak.
-Veled megyek.-fogta meg kezem.
Ki siettünk az ajtón,egyenesen barátnőm után siettem,amikor utol értem sikerült elkapnom csuklóját.
-Sarah várj már!-szólítottam meg többször is,de nem állt meg.-Hallod!
-Mi van?-rántotta ki csuklóját kezemből.
-Beszéljük meg.
-Van barátod és el sem mondod?Főleg,hogy ő az?
-El akartam mondani,te lettél volna az első akinek elmondom,de időt sem hagytál rá!
-Állítólag a legjobb barátnőd vagyok...-fordított nekem hátat.
-Az is vagy,de még elég friss a dolog senki sem tud még róla rajtad kívül.-öleltem meg.-Holnap suli után gyere át és hetünk vásárolni.-mosolyogtam-Tényleg ne haragudj.
-Tudod,hogy nem haragszok.Ott leszek!Most viszont sietek haza,puszi csajos.-nyomott 3 puszit arcomra.
Lépteket hallottam a hátam mögül,majd hang is társult hozzá.
-Minden rendben?-kérdezte,majd abba az irányba nézett,merre barátnőm ment.
Nem tudtam,mire vélni ezt az egészet,de éreztem valami nincs rendben.Nem tudom mi,de Sarah hírtelem kirohanása elég furcsa volt.
-Persze,mindent megbeszéltünk.-mosolyogtam-Menjünk be.
Beléptünk a házba,s anya közben megérkezett.
-Sziasztok.-mondta egy kedves mosoly kíséretében.
-Szia.-köszönt Justin.-Jobb,ha most megyek.
-Maradj még,gyere vacsorázz velünk!-mondta Barbara.
Testvéreim már az asztalnál ültek,csak mi hiányoztunk onnan.
Justin hosszú várakozás után végre belement.
Elfogyasztottuk a vacsorát mindenki elvonult a szobájába kivéve engem és Justint.
Ki mentünk a közeli parkba kicsit beszélgetni.
A földön fekve kémleltük az égen megjelenő alakzatokat.
Annyira aranyos volt,ahogyan magyarázott,de ezzel a ma történt dologgal akkor sincs minden rendben.
Gondoltam rákérdezek,hátha sejt valamit.
-Nem tudod mi lehetett az igazi gond ma Sarahval?-hajoltam felé.
-Nekem honnan kellene tudnom?És amúgy is mi közöm van nekem hozzá?-förmedt rám,s felállt a földről.
Követtem példáját,s én is felálltam,de akkor sem értettem mi a baja.
-Most mit mondtam?-kérdeztem tőle.
-Semmit.Nem érdekelnek annak a libának a gondjai!-fordúlt el tőlem.
Még ő van besértődve,holott én lehetnék,amiért így beszél velem és pont a barátnőmről.
Amíg nem figyelt,fogtam magam és elindultam haza.
Felszaladtam a szobámba,laptopomat bekapcsoltam,s elkezdtem zenét hallgatni Megan Nicol B-e-a-utiful c. dalát.
Amikor már meguntam a zenehallgatást,elvégeztem lefekvés előtti teendőimet,majd lefeküdtem aludni,holnap csütörtök hétfőn előadás,amihez már egyáltalán nincs kedvem,pénteken pedig ott az iskolai bál.
Reggel nehezen vettem erőt arra,hogy ki keljek az ágyból,de muszáj.
Felöltöztem,fogat mostam,megreggeliztem és már indulhatunk is a suliba.
Ezt a ruhát vettem magamra.
A hosszú séta közben mobilomon kedvenc zenéimet hallgattam,emlékek százai jutottak eszembe rosszak-jók egyaránt,pár nyári vicces sztori amiken jókat mosolyogtam.
Mind eközben elgondolkoztam,kilépek a darabból.
Nem akarok szerepelni,lenne már vége ennek az egésznek,már a bálra sincs kedvem elmenni.
Belépve a terembe,még csak pár osztálytársam volt bent,köztük Dallas is aki mindig hamarabb jön be mint én mert "nem akar elkésni",én sem szoktam elkésni,csak alig 5 perccel csengetés előtt érek be,de az bőven elég.
-Szia kicsilány.-köszönt jó barátom Dallas.
-Szia Dallas.-mosolyogtam.
-Gyerekek csendet kérek!-szólt Brittany-Szeretném ha elpróbálnánk a darabban szereplő dalokat.
Detti tied az első dal gyere.
-Tanár nő,kilépek a darabból!-jelentettem ki.
-De miért?Nem léphetsz ki most,amikor már itt van a nyakunkon az előadás.
-Így döntettem,sajnálom.-álltam fel helyemről,majd kisétáltam a teremből.
A folyosón sétálgatva Justinba botlottam,de nem láttam,hogy ő az mert tekintetem végig a padlót követte.
-Nézz már a lábad elé!
-Rosszul indult a reggel édes?-emelte fel arcomat,hogy szemembe nézhessen.
-Ne haragudj,csak ideges vagyok,mert most léptem ki a darabból.
-Te ne haragudj a tegnapiért,túlreagáltam az egészet,mondani akartam valamit,de addigra eltűntél.-mondta,s derekamat átkarolva vettük az irányt vissza a terem fele.
~Justin Bieber~
Nem mondhatom meg neki az igazat,tuti nagyon megbántanám vele,amit nem akarok.
Tegnap megbántottam,de nem tudtam máshogy reagálni rá,hogy az a kis ribanc besértődött,mert mi együtt vagyunk.
Ajánlom neki,el ne járjon a szája,mert biztos baja lesz belőle.
Semmit nem tudhat meg..soha nem derülhet ki ez az egész!
Most mondta,hogy a darabból is kilép,ami eléggé meglepődtem.
~*~
Terembe érve vissza ültem Dallas mellé Justin pedig mögénk ült.
Alig bírtam ki ezt a napot olyan hosszúnak tűnt.
Haza érve semmi tenni valóm nem volt,így gondoltam átmegyek a nagyihoz és ott is alszom,reggel pedig onnan megyek suliba,ami az igazat megvallva elég messze van,de ráérek sétálni.
Így is tettem,reggel innen indultam útnak a suli felé,menet közben benéztem az egyik kedvenc pékségembe,ahol megálltam reggelit venni,majd egy másik helyen kávét vettem.
Az iskola fele sietve összefutottam legjobb barátnőmmel,utunkat együtt folytattuk tovább.
A nap folyamán kaptam egy fura üzenetet egy ismeretlen számról.
"Senki sem az akinek látszik,valamit titkol,ne higgy neki semmit,csúnyán átver és a hátad mögött rajtad nevet,milyen buta vagy,hogy nem veszed észre..!"
Kicsit meglepett,csak meredtem előre a táblára,ezt a tevékenységemet a tanár szakította félbe.
-Gyerekek,mivel Detti kilépett a darabból kellett egy új szereplő,és ez a szereplő Sarah lesz.
Nagyra nyílt szemekkel néztem barátnőmre,aki csak egy elégedett mosollyal az arcán nézett rám,amit egyáltlán nem értettem.
Suli után haza siettem,s egyből írtam egy sms-t J-nek.
"Át tudnál jönni?"
Azt hiszem sejtem mi ez a furcsa viselkedés,de remélem csak képzelődök és ez az egész nem igaz.
Jött is a válasz.
"Persze,5 perc és ott vagyok."
Gyorsan elintéztem pár dolgot,s szólt is csengő.
Ajtót nyitottam és barátom állt mögötte.
-Gyere be!-szólítottam föl.
Belépett az ajtón és egyenesen a nappaliba vettük utunkat.
-Ma kaptam egy sms-t egy ismeretlen személytől.-mutattam mobilomon a kapott sms-t.
-Ezzel még is mit akarsz mondani?-kérdezte.
-Titkolsz valamit,pontosabban titkoltok egy másik személlyel,aki nem más mint Sarah.Tudom.Meg se próbáld letagadni!
-Senki nem titkol semmit,azt sem tudom mi ez az üzenet,semmi közöm nincs hozzá.-háborodott fel.
-Tudom,hogy titkolsz valamit.-szemeim megteltek könnyel,s hátat fordítva engedtem őket szabadon arcomon.
Justin mögém sétált átölelt,de kezeit eltávolítottam magamról és arrébb sétáltam.
-Bébi,ne csináld már..-tette az ártatlant.
-Mondd el!-fordultam felé.
-Nem akartam,de csak egyszer történt meg.-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
-Mi?Mi történt meg csak egyszer?
-Tegnap amikor elmentem a stúdióba próbálni,útközben találkoztam Sarahval beültünk az egyik kávézóba,elbeszélgettünk és amikor egy percre nem figyeltem valamit bele tett az italomba.Azután már csak arra emlékszek,hogy mellette feküdtem a házukban.Ez még az előtt történt mielőtt visszajöttem.Sarah hamarabb eljött,hogy ne vegyél észre semmit.-nagyon fájt amit mondott.
Ő és Sarah?
Pont a legjobb barátnőm?Könnyeim már patakokban folytak,mindent homályosan láttam.
-Menj el!-kiabáltam Justinra.
-De..én nem akartam!
-Nem érdekel tűnj el.-mutattam az ajtóra-Nem akarlak látni!
Ezután kilépett az ajtón,s én pedig Sarahhoz siettem.
Sokadik csengetés után végre ajtót nyitott.
-Még is hogy képzeld?Volt merszed ezt megcsinálni velem?
-Tudsz mindent?
-Mindent tudok,egy ribanc vagy és többé már nem vagy a barátnőm.-csattant kezem arcán,majd azzal a lendülettel vettem utamat haza.
Mindenkiben csalódtam,a legjobb barátnőm,akit kis korom óta ismerek és ezt teszi velem?
Justin.. szerettem,ő ezt kihasználta és közben meg össze feküdt a legjobb barátnőmmel?Úgy érzem véget ért,egy gyönyörűnek indult,el sem kezdődött kapcsolat.
Új rész.Olvassátok!
Sajnálom,hogy tegnapra ígértem és csak ma tettem ki,de pénteken volt egy kisebb baráti összejövetel,tudjátok későn értem haza,tegnap pedig gyakorlatom volt ami rendesen leszívta az energiámat.:/Na,de nem is húzom tovább a szót.Jó olvasást! :)
Love Detti
~Justin Bieber~
Nem tudtam mit akar kérdezni,de biztos valami fontosat,mert elég zaklatott volt.Be akart lépni az ajtón,minden szó nélkül ott hagyni,de elkaptam kezét,s magamhoz rántottam.
-Kérdezd meg.-néztem mélyen barna szemeibe,vártam a választ,de nem kaptam.
-Lényegtelen.-csapta oldalra fejét.
-Addig nem engedlek el,míg meg nem kérdezed.-fogtam meg gyengéden derekát,de a kérdést még mindig nem kaptam meg.
~*~
Beléptem az ajtón,de magához rántott.
-Addig nem engedlek el,míg meg nem kérdezed.-fogta meg gyengéden derekam,de még mindig nem kérdeztem semmit.
Nehezen,de rá vettem magam arra,hogy feltegyem a "nagy" kérdést.
-Tudod este..mindent hallottam.-sütöttem le tekintetem.
-Mire gondolsz?
-Amikor aludtam..arra ébredtem,hogy te és Selena veszekedtetek,aztán ezt a nappaliba folytattátok és hallottam,megkérdezte én mit keresek ott?(!)
-Ja arra gondolsz?-mosolygott.
-Jó,hogy te ilyen könnyen veszed a dolgot.-fordultam el tőle.
-Most sírnom kellene?-komolyodott el
-Te kérdezted,hogy mit akarok kérdezni,de meg sem hallgatsz!-förmedtem rá.
-Nem veszed komolyan az egészet,de amiket tegnap este mondtál..mindent hallottam.
Döbbent arccal nézte arcomat.
Nem néztem a szemébe,inkább a földön jártattam szemeim.
-Akkor mindent tudsz?-tette tarkójára kezét.-Nem akartam,vagyis el akartam mondani,de nem így.Vártam a megfelelő pillanatot,amikor csak te meg én,senki más!-emelte arcára tekintetem.-Nem kérem,hogy szeress csak tudd,amit este mondtam azt komolyan is gondoltam.-húzódott egy félmosoly arcára.
Nem mondtam semmit,csak mosolyogtam,karjait derekamra helyeztem,kezeimet tarkóján összekulcsoltam,s megcsókoltam.
Csókunk hosszú volt,lágy,heves,még is gyengéd,s vággyal teli.
-SZERETLEK!-hangzott el számból e varázslatos,sokat mondó szócska.
-Me too..-belemosolygott csókunkba.
Bementünk a házba,Adam a konyhában készített magának ebédet.
-Szia húgi.-köszönt.
-Justin.-pacsiztak.
-Bátyuuus..-nyújtottam el a szó végét.
-Nem!-vágta rá,pedig nem is tudja mit akarok mondani.
-Végig sem mondtam.-nevettem.
-Lexivel találkozok szóval esélytelen.
Hátat fordítva Adamnek mentem fel a szobámba lepakolni a táskámat és egy úttal gyorsan rendet is tettem.
Kopogást hallottam.
-Gyere.
-J vagyok,csak szólok,hogy Adam elment.-mondta J.
-Rendben.-néztem rá órámra.
-Már ennyi az idő?El kell mennem.
-Hova?Elvigyelek?-jöttek a kérdések.
-Leah-ért az oviba.Sietnem kell.Menjünk!
Lerohanva az emeletről egyenesen ki az ajtón amit gyorsan bezártam,indultunk meg a fehér autó fele.
Kulcsot a gyújtásba helyezte,elfordította azt,a motort már járt,s legurultunk a feljárón.
Úgy 10 perc után meg is érkeztünk.
Bekopogtam a terem ajtón,majd a kedves,kicsit őszes hajú Rose nyitott ajtót.
Húgom azonnal ki szaladt hozzám.
-Jazmynt már elvitte Jeremy.-mondta Rose Jusnak.
-Tudom,hívott,de mi együtt jöttünk.-mutatott rám és magára.
-Viszlát.-köszöntünk el.
Sétáltunk ki az intézmény kapuján,amikor Justin felvette Leaht,majd halk suttogásba kezdtek,de én még épp hallottam miről beszélnek.
-Szereted a fagyit?-kérdezte J Leaht.
-Igeeeen.-nyújtotta el a szót.
-Melyik a kedvenced?
-Vanília meg a csoki.
-Szeretnél fagyizni?-kérdezte,s erre drága húgom csak bólogatott.
-Csak egy gombóc!-szóltam közbe.
-Naaaa..-duzzogott be Leah.
-Nem!
Justin letette karjaiból a kislányt,lassan kezét enyém mellé csúsztatta és összekulcsolta azokat.
Így sétáltunk tovább.
-Menj előre,válassz addig.-mondta J.
Húgom szaladni kezdett a fagyizó fele,nem sokkal később mi is megérkeztünk.
-Na hercegnő,milyet kérsz?-vette fel kezébe újból Leaht.
-Csoki és vanília.
-Detti te mit kérsz?
-Egy vanília shake-et.
-Akkor kérek egy vanília shake-et,meg 2 gombóc fagyit.Egy csokit és egy vaníliát.-mondta az eladónak,majd fizetett.
-Máris kiviszem,addig foglaljanak helyet.-mondta a kedves eladó hölgy.
-Mondtam,hogy Leahnak csak egyet szabad.-förmedtem rá barátomra.
-Nyugi.-nyomott egy puszit homlokomra.
A kedves hölgy kihozta rendelésünk,mi pedig elkezdtük elfogyasztani azt.
-Nem kérem.-tolta elém fagyi kelyhét húgom.
Megtöröltem arcát,mert tiszta csoki fagyi volt.
Már az utolsó kortyos elfogyasztva shakeemből indultunk a kocsi fele.
-Van valami a szádon.-mondta J.-Hagy majd én.-kaptam egy csókot számra,ami el is tüntette azt a kis bizonyos valamit ami ott volt.
-Melyik a te kocsid-tette fel a kérdést Leah.
-Nézd látod ott azt a fehéret?Az az enyém,azzal megyünk haza.
-Juhééj-hangzott el az örömkiáltás.
Beszállva a kocsiba útnak indultunk,egyenesen haza.
Megérkeztünk.
Az ajtóban állva figyeltem Justin minden egyes pillantását,amitől már így is heves felszállásba kezdtek azok az apró pillangók hasamban.
-Leah menj be,kapcsold be a tv-t.-mondtam kedvesen.
-Nem akarok bemenni.-siránkozott.
Justin szintén karjába vette,másikkal pedig derekam után nyúlt,s úgy húzott közel magához.
Egy pár másodpercig még egymás szemét pásztáztuk,majd megtörtént a csoda.
A pillangók még mindig hasamban repkedtek.
Szívem kihagyott egy ütemet csókja miatt,ami most is lágy,gyengéd és vággyal teli volt.
Leah eltakarva a szemét fordult el a másik irányba.
-Fújj.-ennyit hallottunk tőle.-Bemegyek.-mondta,mi csak nevettünk rajta.
Még mindig gyönyörű barna szemeinek tengerében vesztegeltem,de aztán eszembe jutott valami,így aztán merengésem abba is maradt.
-Justin.-szemem,ajkai és szemei közt cikáztak.-Mi..akkor..most?-tettem fel a kérdést.
-Még megbeszélem Selenaval.Jó?-néztem rá ledöbbent arccal.-El ne hidd már,látnod kellett volna magadat.-mondta,majd amennyire csak tudott magához húzott és megölelt.
-Te szeretnéd?
-Hát..nem is tudom.-fagyott le arcáról a mosolya.-Persze,hogy akarom.-mosolyogtam,s megcsókoltam.
-Annyira szeretlek,köszönöm ezt a napot.Jól éreztem magam.-ekkor megcsörrent a mobilja.
-Én is jól éreztem magam.
Félrevonult telefonálni,én addig ott vártam az ajtóban.Elindult vissza felém.
-Bocsi,de hívott Scooter az új dal miatt.Be kell mennem a stúdióba.Később hívlak.-nyomott egy puszit arcomra.
-Menyj.-mosolyogtam.-Később beszélünk.Szia.
Bementem a házba,leültem Leah mellé és néztem vele együtt a tv-t.
-Detti.
-Igen?
-Jazmyn most a tesóm lesz?
-Nem.-mosolyodtam el kérdésén.-Miért?
-Mert te meg a tesója szerelmesek vagytok!-mondta édesen.
-Nem,nem lesz a testvéred,de barátnők lehettek.-válaszoltam,de húgom már a tv-t nézte.
Megsimítottam fejét,majd egyenesen a konyhába indultam.
Csörög a mobilom.
-Szia csajos.-köszönt legjobb barátnőm.
-Szia Sarah.Miért vagy ilyen boldog?-kérdeztem érdeklődően.
-Készülsz már a bálra?
A bál..már teljesen ki is ment a fejemből.
-Igen?-tettem fel a szót kérdésnek szánva.
-Milyen ruhát veszel fel?
-Még nem tudom.
-Akkor átmegyek és választunk valamit.Nemsoká ott vagyok puszi csajos.
-Puszi.
Letettem mobilom,s azon kezdtem gondolkozni milyen ruhát vegyek fel a bálra,semmi ilyen bálos ruhám nincs.
Még az sem biztos,hogy megyek eddig senki nem hívott meg.
Ránéztem az órára már 5 óra volt mielőtt barátnőm ideér a hosszas ruhapróbálgatásra elviszem Leaht a nagyihoz.
Visszaérve barátnőm már házunk ajtaja előtt várt rám,amit meg is jegyzett.
-Épp ideje,már vagy 10 perce itt várok.-nevetett.
-Elnézést őfelsége.-hajoltam meg előtte.-Többet nem fordul elő.-nevettem el magam.
Bementünk,egyenesen a szobámba,ahol Sarah egyből az ágyat vette célba,majd felállt és a gardróbom felé sietett.
Elhúzta annak nagy,tükrös ajtaját és elkezdte kidobálni belőle a ruhákat.
-Ez túl virágos,ez túl snassz,ez unalmas...-folytatta tovább.-Van elég ruhád és még sincs egy olyan amit felvehetnél.
-Még nem is biztos,hogy elmegyek.-mondtam.
Nagyra nyitott szemekkel nézett rám.
-Ezt meg sem hallottam.Ha nem hív el senki elmegyünk együtt!
-Oké,de a ruha problémája még mindig nincs megoldva.-mosolyogtam.
-Irány a pláza!-jelentette ki barátnőm.
-Már ne menjünk,majd holnap.-próbáltam lebeszélni róla,hát ha újdonsült barátom esetleg még stúdiózás után átjön.
-Ne már menjünk!-hisztizett.
-Még lehet visszajön Just..-ő még nem tudja,és még nem is szeretnénk,ha mindenki tudná,hogy együtt vagyunk.
-Justin mi?Miért jönne ő ide?
Kopogásra lettem figyelmes,mivel beszélgetés közben lementünk a konyhába,már közelebb volt az ajtó.
Kinyitottam,Justin volt az említett tárgy mögött.
Nyakába ugrottam,csókot váltottunk,majd amikor megfordultam,hogy szólok Sarahnak jöjjön át a nappaliba,megláttam,hogy ott állt az "előcsarnok" közepén,s végignézte az egészet.
Megbántottnak láttam,felkapta kabátját és kiviharzott a bejárati ajtón.
Sziasztok jelentkeztem egy blogversenyre ezekben a kategóriákban:
-legjobb fejléc
-legjobb fanfiction
-legjobb író
-legegyedibb történet
Itt a következő rész,nem túl izgalmas és nem túl hosszú,de remélem tetszik!
Love Detti
~Justin Bieber~
-Tudod a szüleim...szóval elég nehéz erről beszélnem.
-Ha nem akarod nem muszáj.
-Ha már belekezdtem.-sóhajtottam egy nagyot,majd folytattam.-Apa 3 éve halt meg egy autó balesetben,épp haza tartott egy üzleti útról..-szemem megtelt könnyel.-Van egy bátyám Adam és egy húgom Leah.Anya nagyon szeret minket,nem csak 3 lennénk testvérek,lenne egy nővérem,sajnos ő már nincs közöttünk.Két éves korában nagyon beteg lett,s az orvosok már nem tudtak rajta segíteni.-arcomon legördült egy könnycsepp.
Mutatta a képet testvéreiről a mobilján.
-Sajnálom.-simítottam végig karját.
Anya épp most ért haza a munkából és egyből a nappaliba jött.
~*~
Pattie besétált a nappaliba engem észre sem vett,mert a csillagokat és a kilátást vizsgálgattam az ablakból.
-Szia kicsim.-köszönt az anya a fiának.
-Anya.-nyomott egy puszit arcára,s mosolygott.
-Ő ki?-hallottam halk kérdését Pattienek.
-Gyere bemutatlak anyának.-karolta át derekam,majd anyja elé vezetett.-Anya ő itt Detti,Detti ő Pattie .
-Örvendek.-nyújtotta felém kezét a kedvesnek tűnő hölgy.
-Jó estét.-nyújtottam én is kezemet.
-Nyugodtan tegezhetsz.-mosolygott.
-Rendben.-viszonoztam mosolyát.
-Nem is zavarok tovább,csinálok egy kis vacsorát kértek?
-Én nem kérek.-válaszolta J.
-Én ennék egy keveset,de előtte szeretnék lezuhanyozni.Merre van a fürdő?-kérdeztem.
-Emelet,folyosó vége balra a második ajtó.-kaptam meg a koordinációkat.
Felmentem a fürdőbe,testem 20 percig áztattam a kellemesen meleg víz alatt,majd miután végeztem,megtörölköztem,magamra vettem egy pólót és egy sortot ez lesz ma a pizsamám.
Lesiettem a konyhába,ahol meg mentőm,s anyukája beszélgetés mellett fogyasztja el vacsoráját.
-Gyere,szedtem neked is.-mondta Pattie.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
Leültem az asztalhoz,de nem volt étvágyam.
A villámmal csak turkáltam az ételben,de egy falat sem ment volna le a torkomon.
-Miért nem eszel?-kérdezte az aggódó anyuka.
-Most nem esik jól az étel.-támasztottam meg fejem.-Elnézést.-álltam fel az asztaltól,s a nappaliba vettem utamat.
Ledőltem a kanapéra,gondolkodni kezdtem a ma történteken,s gondolkodás közben elnyomott az álom.
~Justin Bieber~
-Kicsim ki ez a lány?-kérdezte anya,miután Detti kiment a nappaliba.
-Csak az egyik osztálytársam.-legyintettem.-Tudod Barbara Howardnak,a divattervezőnek a lánya.
-Ó igen tudom ki ő.De nem értem mit keres itt!(?)-nézett rám kérdően.
-Ez egy hosszú történet,amit szerintem nem szeretnél hallani.
-Szerintem is.Menj nézd meg a kislányt,hogy jól van-e!Jó éjt.-nyomott egy puszit arcomra.
Megfogadtam tanácsát.
Átsétáltam a nappaliba és láttam,hogy a kanapén feküdve,az igazak álmát alussza inkább hagytam aludni,én pedig bekapcsoltam a tv-t halkra vettem hangját annyira,hogy azért halljam.
Csengettek.
Ki lehet az aki éjfélkor keres?
Ajtót nyitottam.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem.
-Amikor utoljára voltam itt nem ezt mondtad.-mosolygott ördögien.
-Selena takarodj már el.-ordítottam rá.
Meg sem hallva szavamat vette az irányt a nappali felé.
-Mit keres itt ez a csaj?-kérdezte.
-Mi közöd hozzá?Eltakarodnál?(!)
-Hát jó,de 1 óra múlva ne gyere hozzám siránkozva,hogy nem sikerült meghúznod a csajt.!Szia.- egy lenéző pillantással kisétált az ajtón.
~*~
Elaludtam,de hangokat hallottam pontosabban egy teljes veszekedést ami az ajtótól indult egészen a nappaliig.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte J.
-Amikor utoljára voltam itt nem ezt mondtad.-mondta a lány.
-Selena takarodj már el.-ordított rá Justin.
-Mit keres itt ez a csaj?-kérdezte.
-Mi közöd hozzá?Eltakarodnál?(!)
-Hát jó,de 1 óra múlva ne gyere hozzám siránkozva,hogy nem sikerült meghúznod a csajt.!Szia.
A beszélgetésnek vége lett,én pedig visszaaludtam.
Csak arra ébredtem föl,hogy valaki a karjaiban tart,s úgy ballag fel a lépcsőn.
Szemem nem nyitottam ki,vártam azt,hogy még is hova tartunk aztán egy puha ágyon "értem földet".
A fiú mellém feküdt,átkarolta derekam,fejét tarkómhoz fúrta,érzékeltem és hallottam minden egyes lélegzetvételét.
Beszélni kezdett,igaz elég halkan,de még hallhatóan.
Alvást színlelve hallgattam.
-Az illatod,a szemed,a szépséged teljesen megbabonáz.Ahányszor a közelembe kerülsz azt érzem,hogy kellesz.Nem mutatom ki az érzéseimet,mert az emberek nem így ismernek és nem mellettem állnának a döntésemben,hanem elleneznék az egészet.Ez egy rossz tulajdonságom,tudom.Nem kérem,hogy szeress,de ha tudnád én mit érzek..-hangja elcsuklott,de folytatta tovább.-Ha tudnád,hogy nem kihasználni akarlak,hanem megszerezni,és nem fájdalmat okozni neked azért amiket teszek,de ez mind azért van mert..mert SZERETLEK.-nyakamra nyomott egy csókot,majd őt is elnyomta az álom.
Ezek után már nem nagyon tudtam aludni,egész este csak azon kattogott az agyam amiket mondott.
Tényleg komolyan gondolja azt,hogy szeret?
Nem csak játszik velem?
Gondolkozásomat folytatva kis idő elteltével mégis sikerült álomba merülnöm.
Reggel 8 körül ébredhettem fel,egy szobában ami számomra ismeretlen terület volt.Körül néztem,s megláttam egy képet,ami azért valljuk be eléggé szíven ütött.
Felöltöztem,lementem az emeletről egyenesen a konyhába,ahol Pattiet találtam.
-Jó reggelt.-mosolyogtam.
-Neked is kicsim.Kérsz valamit reggelire?-kérdezte.
-Igen,egy kis müzlit.Justin?
-El kellett mennie,de nemsoká megérkezik.-mosolygott,s elém tette a tál müzlit amit kértem.
-Köszönöm.
Folytatta a főzést,úgy kb. egy óra telt el és Justin már meg is érkezett.
-Sziasztok.-köszönt nagy mosollyal az arcán,s adott egy puszit Pattie arcára.
-Én is kérek.-jött oda tálamhoz,kanalamat megfogva evett bele reggelimbe.
-Héé..-húzta arrébb a tálat.
-Szolgáld ki magad.-mondta P.
Zsebemben rezeg a mobilom,felálltam az asztaltól és felvettem a készüléket.
-Szia kicsim.Kérlek menj el a húgodért,sokáig dolgozok.
-Szia anya,rendben.
-Este találkozunk.Szeretlek.-mondta,majd letette a telefont.
Felmentem az emeletre összepakolni cuccaimat,a feladatot elvégezve menten le a nappaliba.
-Hova mész?-kérdezte J.
-Haza.
-Haza viszlek kocsival.
-Igazán nem szükséges.-mosolyogtam.-Pattie?
-Konyhában.
Az említett helyiségbe igyekeztem elköszönni Pattietól,aki éppen az ebédet főzte.
-Nos,megyek,csak köszönni jöttem.-mentem közelebb hozzá.
-Máris mész?-mosolygott rám kedvesen.
-Igen indulnom kell.-öleltem meg.-Szia.
-Vigyázz magadra!Szia.-ölelt vissza,majd útnak indultam.
Justin addig nyaggatott,sikerült rábeszélni arra,hogy kocsival hazavigyen.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz 10-15 perc alatt haza is értünk.
Kiszálltam a járműből,táskámat kivéve indultam meg a bejárati ajtónk fele.
Kulcsomat keresve álltam a lépcsőn,amikor eszembe jutott a tegnap este.
Rákérdezzek?
Vagy inkább hagyjam az egészet?
Detti most vagy soha!
Veszteni semmit nem veszítesz,max a képedbe vágja,hogy semmit nem akar tőled.
-Justin..kérdezhetek valamit?-hezitáltam.
-Persze.-s megjelent az a kis oldalvigyor arcán.
-Őőő..-húztam az időt.-Nem lényeg,felejtsd el.-mondtam.
Remélem tetszett a rész,az előző részhez nagyon köszönöm a kommenteket,a ahogy ígértem megváltoztattam a betűszínt,így már biztos olvasható.
Amint látjátok a fejléc megváltozott,ahogyan a cím is remélem tetszik!Köszönöm a fejlécet MissMe-nek!
Meghoztam a következő részt,remélem tetszik! Olvassátok! :)
Love Detti
~*~
Arra emlékszem,ahogy az erdőben veszekszem vele,megcsókol,majd fázni kezdtem.
Elindultunk a kórházhoz,talán a recepciós pultnál voltunk,de elsötétült minden.
Most pedig valami elég kényelmetlen helyen fekszem,bele sem merek gondolni hol vagyok.
Hallom,hogy valaki beszél hozzám,hangja ismerős,azt hiszem Justin az.
Torkomban szúró fájdalmat éreztem,így jobbnak láttam,hogy csendben maradok és ennek eredményéül alvást színlelek.
-Ha tudnád..-itt elcsuklott hangja,majd hallottam valaki belépett az ajtón.
Vajon mit akart mondani?
Annyira jól esne,ha azt akarta volna mondani,amit hallani akarok.
Valaki leült ágyam mellé,anya volt az,kezemet kezei közzé vette,majd végigsimította azt.
Lassan,de biztosan nyitottam ki szemeimet,és nyitottam beszédre szám.
-Justin?Hol van?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Haza ment,de nem soká jön,viszont ha megérkezik,nekem haza kell mennem Leahhoz.-mondta,s kicsit megnyugtatott,hogy J vissza fog jönni.
-Mikor mehetek haza?
-Még bent tartanak megfigyelésen és,ha nem lesz semmi bajod jöhetsz is haza.
Erre én csak elmosolyodtam,majd kopogtak az ajtón.
Meg sem várva válaszomat lépett be az illető.
Ágyam szélére ült,beszélni kezdett,de elfordítottam a fejemet.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Talán,egy kicsit.-mondtam,miután anya már elment.-Akartál mondani valamit!(?)
-Már nem lényeges.-állt fel az ágyról,látszik rajta,zavarodottsága.
-Valami rosszat mondtam?
-Nem.De már nem lényeges.-mondta.
Eljött az este be vettem gyógyszereimet,majd álomra hajtottam fejemet a sötét kórteremben.
Ajtó nyitódásra lettem figyelmes,de a sötét miatt nem láttam senkit.
-Juss..Justin!(?)Ne szórakozz szólalj már meg.
-Nyugi nem lesz semmi baj,csak ne sikíts.-mondta egy rémisztő,de számomra már nem idegen hang.
-Austin?-tudtam,hogy ő az.
-Ne szólj senkinek,öltözz fel és gyere velem.-dobta az ágyra ruháimat.
Úgy tettem,ahogy mondta,egy kis cetlit hagyott a szekrényen,talán J-nek címezte.
-Vágj jó képet az egészhez mosolyogj.
-Hova megyünk?-kérdeztem idegesen.
-Csak szállj be,mindent a maga idejében kislány.
Egyáltalán nem voltam nyugodt,azt sem tudtam hova megyünk és,hogy mit akarhat.
Semmit nem mondd.
Már lassan 30 perce ülünk az autóban,az ablakon bámulok kifele,volt barátom párszor arcomat simította meg,kezét hiába löktem el,újra próbálkozott.
-Mi a baj cica?Valami nem tetszik?
-Utállak!-suttogtam halkan pont úgy,hogy ő azért meghallja.
-Pár hete még nem ezt mondtad.-kacsintott.-Tudom,hogy még mindig szeretsz!
-Pff..utállak felfogtad?(!)-dühöngtem.
Egy óra kocsizgatás után végre megálltunk.
-Szállj ki!-szólított fel "el rablóm".
Kiszálltam a járműből,utazómat kivettem amiben azok a holmik voltak,amiket anya behozott a kórházba.
Sötét volt,egy sikátorban voltunk messze a város közepétől.
Felnéztem,s csak romos tömbházak rengetegét láttam,ami megrémisztett.
-Mire vársz?-kapta el kezem,majd elkezdett húzni az épület fele.
Csak sétáltunk,egy "terem" szerűség felé tartottunk,aminek a közepén egy szék állt.
-Vigyétek!-szólt az embereinek.
Kikötöztek a székhez,csuklóm fájt.
Már kb. egy órája itt ülhetek,Austin csak nézi ahogy szenvedek,próbálok szabadulni,de nem megy.
~Justin Bieber~
Barbara dolgozik,gondoltam bemegyek a kórházba.
Gyors elkészültem,majd kocsimba ülve hajtottam a kórházhoz.
Recepciós lány megkérdezte kihez megyek,majd utamat a szoba felé vettem.
Belépve oda az kongott az ürességtől,csak kis cetli volt az asztalon hagyva.
"Ha fontos neked eljössz érte,ha nem vége lesz a kis csajnak,itt a cím..Igyekezz!"
Kirohantam az egész épületből,majd az adott címre siettem,út közben felhívtam Ryant.
-Szia bro..mondd.-vette fel a telefont.
-Kéne egy kis segítség.-mondtam..,megbeszéltük a dolgokat.
Érte megyek és indulunk a megadott címre.
Kocsiban egy darabig csönd volt,később haverom szólalt fel,bár jobb lett volna ha nem teszi.
-És pontosan miért is megyünk oda?-kérdezte.
-Meg kell mentenem valakit.
-Csajod?-nevetett fel.
-Nem a csajom.-förmedtem rá.
-Akkor egy újabb ribancod?
-Nem.Hagyd már abba.-kezdtem ideges lenni.
-Szóval,tetszik,bejön és nem a ribancod?Te szerelmes vagy haver!(?)-arcán egy oldalvigyor terült el.
-Fogd be.-ütöttem vállba.-Megérkeztünk.
~*~
Nem tudom mire vár,ha én kellek neki,lőjön le engem.
-Ha én kellek neked miért nem lősz le?
-Kuss ribanc!Ki mondta,hogy te kellesz nekem?..-kérdezte.
Elég rendesen felhúzhattam,ugyan is a pisztoly csöve tarkómon landolt.
-Shot me down!-ejtettem ki számon.
Ekkor megmentőm lépett be a helyiségbe.
-Hagyd a lányt,én kellek neked nem ő.
-Miből gondolod?-lökte oda a szavakat J-nek.
Justin elindult Austin felé,aki J-re szegezte fegyverét.
-Ha nem akarod,hogy lelőjem ott maradsz!
Justin nem hallgatott el rablómra,tovább folytatta útját a fiú felé.
-Tedd le a fegyvert,a nélkül intézzük el a dolgot.
Austin eldobta a fegyvert, rohamosan kezdett közeledni Juss felé,majd verekedésbe kezdtek.
Az első ütéstől a földre esett megmentőm,amikor talpra állt "viszonozta" kapott ütését.
~Justin Bieber~
-Tedd le a fegyvert,a nélkül legyél valaki.-mondtam Austinnak,vagy mi a neve annyit tudok,hogy Detti volt barátja.
Rohamosan kezdett közeledni felém,az első ütést én kaptam ami a padlóra küldött,de nem hagytam magam,felálltam és behúztam neki egyet.
Ryannal megbeszéltük,ha majd elég rendesen meg vertem ezt a barmot,adok egy jelet,kiszabadítja a lányt,majd Austint eltünteti valamerre.
Fordított esetben pedig a segítségemre siet.
Már az orrom is vérzik a szám kirepedt az ütéstől,gyomrom sem nagyon bírja már -párszor telibe rúgott- épp készültem feladni a küzdelmet,amikor megláttam a lány szemében az eddig elfojtott könnyeket,amik most a "Niagarát" megszégyenítve folynak végig arcán,ez adott erőt,hogy ne adjam fel.
Megadtam a jelet Ryan hátulról támadt rá a srácra,haverom elintézte még pár ütéssel,s egyből hozzám rohant.
-Szabadítsd ki a lányt,míg ez a barom magához nem tér!-szólítottam fel Ryant.
-Igenis is.-megint lazán veszi az egészet,pedig ez nem játék.
~*~
Végi kellett néznem,ahogy a két fiú széjjel veri egymást.
Nagyon fájt így látni Justint,mint ha engem bántottak volna.
Justin adott egy jelet,s ekkor megjelent egy másik srác is,akit még nem ismertem.
Hátulról támadt Austinra,aki a fiú pár ütése után,kifeküdt a földön.
Ezután egyből haverjához sietett,de ő elküldte.
Hozzám igyekezett.
-Szia.Ryan vagyok.-mutatkozott be.-Én foglak most megmenteni.-nevetett,szerintem kicsit sem volt vicces ez az egész helyzet.
-Szia,Detti..-válaszoltam neki legördülő könnyekkel az arcomon.
Kioldozta csuklómon megkötözött csomókat,majd a lábamnál is.
Ahogy csak tudtam azonnal a tőlem 5 méterre fekvő Justinhoz szaladtam.
Szemem még jobban megtelt könnyel,majd szó szerint ömleni kezdtek az össze-vissza vert fiú láttán.
-Úr isten.Ryan segíts-jött oda hozzám.
-Justin,hallasz?Jól vagy?Válaszolj!-sírtam tovább.
Lassan kinyitotta szemeit,rám nézett,láttam benne azt a csillogást,amit még eddig senkiében nem véltem felfedezni.
-Az a lényeg,hogy te jól vagy!-dadogta halkan,keze közé vette arcomat,s nyomott egy hosszú puszit számra.-Minden rendben lesz!
-Ryan segíts,vigyük a kocsihoz.Te vezetsz!
-Miért is?-nevetett.
-Nekem nincs jogsim?(!)-idegeskedtem.
-Haver ne vedd már ilyen lazán a dolgokat.-suttogta Justin úton a kórház felé.
Ryan vezetett,én pedig hátul ültem Justinnal,ki ölembe feküdve helyezkedett el egész út alatt.
-Miért mentél el vele?-kérdezte.
-Ezt ne itt beszéljük meg.-néztem rá vörös,kisírt szemekkel.
-Tudni akarom.-erőszakoskodott.
-Amint azt tudod ő a volt barátom,sokan annyit tudnak,hogy jól megvoltunk együtt,szerettük egymást..,de a színfalak mögé nem láttak be.Néha nagyon is ingerült volt,ha nem mondtam el neki,hol és kivel vagyok megvert.Nem volt mindegy kivel telefonálok,néha azért is kaptam pár pofont.Tudtam mire képes,és nem akartam,hogy megint vissza térjen az életembe,bántson és..és..-hangom elcsuklott,nem tudtam folytatni.
-Bántson ..és ..és mi?-kérdezte gyengéden,de válaszolni még mindig nem tudtam.-Megerőszakolt?
Erre csak rábólintottam.
Szemei nagyra nyíltak,ajkai kissé elváltak egymástól,de nem mondott semmit sem,inkább csak hallgatott.
Hosszadalmasan -kb. 1-2 percig-néztem ki az ablakon,majd megszólaltam.
-Nem csak egyszer.-s könnyeim megint potyogni kezdtek.
Odaérve a kórházhoz bementünk,gyorsan kerestük egy orvost ki a sérült Jusst megvizsgálja.
-Nos maguk Mr.Bieber hozzátartozói?-kérdezte.
-Legjobb haverja vagyok,szinte már testvére.-mondta Ry.
-És ön kisasszony?-nézett rám kérdően az orvos.
-Én..én..-csak dadogtam,s ekkor egy kezet véltem felfedezni derekamon.
-A barátnőm Dr.Robins.-mondta J az orvosnak.
Egyik kezével derekam karolta,másikkal pedig bordáját fogta.
-Nem tartjuk bent megfigyelésen,de mondom a teendőket.Szóval..pár napig jó lenne ha pihenne kicsit.Nem tört el semmije,kisebb zúzódásokat találtam csak.Kisasszony,ha kérhetem vigyázzon barátjára.-mosolygott az orvos.
-Viszlát.-mondtuk egyszerre,majd mosolyra húztam ajkaim.
A kórházból kifele menet beszálltunk a kocsiba és mivel elég késő van,nem mehetek haza.
Más választásom nincs,ha nem akarok az utcán éjszakázni kénytelen vagyok Justinnál aludni.
Ryan elvitt minket Juss házához,kiszállt a kocsiból,s elindult haza.
Beérve házba a nappaliban foglaltunk helyet,kezemen lévő kedvenc karkötőmet birizgáltam nyugodt volt a "légkör".
Szemem állandóan a nappaliba elhelyezett dolgokon szaladgált el-vissza,amikor megpillantottam Justinról és apukájáról egy régebbi képet egyből apa jutott eszembe.
-Minden rendben?-kérdezte aggódóan a nemrég említett személy.
Terelve a témát inkább rákérdeztem kik vannak a képen.
-Ő itt az apukád?-mosolygást színlelve kérdeztem.
-Igen.-mondta kedvesen.
-Ők pedig itt a húgom Jazmyn és az öcsém Jaxon.
-Nagyon aranyosak.-mosolyogtam.
-Ő pedig az anyukád ugye?-mutattam a képre.
-Igen,Pattie.
-Milyen szép nő.
Pár perc múlva az említett Pattie lépett be a nappaliba.
~Justin Bieber~
Nagyon zaklatott volt Detti,még a kórházban is,aztán az orvos kérdésére megfogtam derekát.
-Ő a barátnőm.-mosolyogtam,s nyomtam egy puszit arcára.
Az orvos ezután elmondta,hogy csak pár zúzódást talált semmi mást.
Most pedig itt van nálam,az éjszaka közepén nem vihetem haza avval a sztorival,hogy elrabolták..felajánlottam neki,hogy aludjon itt.Éppen a nappaliba ülünk Detti a képeket vizsgálgatja.
-Ő itt az apukád?-kérdezte mosolyogva,bár mosolya nem volt szívből jövőnek mondható.
-Igen.-mondtam kedvesen.-Minden rendben?-kérdeztem.
Nem mondott semmit,inkább hagytam,ha akarja majd elmondja,s ekkor belekezdett.
-Tudod a szüleim...
Remélem tetszett a folytatást,igaz kicsit kevés a szöveg,de több a kép.Az előző részhez nagyon szeretném megköszönni a kommenteket,örülök annak,hogy tetszik ahogyan írok.Eddig nem volt nagyon önbizalmam az írással kapcsolatban,nem voltam benne biztos,hogy jó-e az amit csinálok!Jól estek a dicsérő és bátorító szavak!Már készül az új rész.
Love Detti
