17.rész Új tanuló,régi ismerős

Bármennyire is jól esett csókja és amiket mondott,nem bírtam tovább.
Kiszabadítottam magam karjai közül és könnyek között indultam neki az éjszakába nyúló haza vezető útnak.
Talán az első utam nem is haza vezetett,hanem a temetőbe,megkerestem apa sírját és helyet foglaltam a sír előtt lévő padon.

Néha,amikor nem tudok mit kezdeni a sok gondolattal a fejemben,csak ki jövök ide és beszélgetek vele -most nézhettek bolondnak-,de ez az igazság,így legalább úgy érzem meg szabadulok a sok tehertől.
Késő este van,besötétedett a városi forgalom elcsendesedett,ideje haza mennem.
Út közben folyamatosan a földet bámultam,nem érdekelt senki és semmi,de ennek meg lett az ára,ugyan is neki mentem egy szemben jövő járókelőnek,aki nem volt más mint Adam az én imádott bátyám,aki mindig megvigasztal és nagyon szeret.
-Húgi jól vagy,minden rendben?-nézett rám,én pedig könnyekkel teli arcomat felé fordítva válaszoltam neki.
-Minden rendben.-hazudtam neki-Ölelj meg!-szólítottam fel.
Ő azonnal cselekedett,majd haza felé vettük az irányt.
Haza érve gyorsan felrohantam szobámba,levetettem magam a puha ágyamra elővettem a laptopomat megnéztem a facebookom és a twitterem.
Megint meg láttam valamit az utóbbin,ami engem csak még jobban összezavar.

"@justinbieber:miért teszed ezt velem? .." 

Lecsuktam laptopom és lefeküdtem aludni. 
Megint hétfő van,hihetetlen,de alig vártam az iskolát,hogy láthassam Saraht,már egy hete nem láttam és nem beszéltünk. 
Beültem Brittany órájára,unalmasan telt,jött a tánc óra a tanárnak bejelenteni valója van,így mindenki elcsöndesedett. 
-Gyerekek van egy nagyszerű hírem számotokra.-kezdett bele mondandójába-Az igazgató úgy döntött,hogy színpadra szeretne vinni egy előadást,amit a ti ötletetek alapján hozunk össze.Rendezünk egy meghallgatást és ez alapján fogjuk kiválasztani a szereplőket.A válogató jövőhéten lesz.-jelentette ki Mr.Collins. Nagyon megörültem ennek végre valamit elő adhatunk és nem csak az osztály előtt mutathatjuk meg tehetségünket. 
Órák után szép lassú tempóban sétáltam az utcákon,közben elgondolkoztam sok mindenen. 
Haza érve anya szokásosan üzenetet hagyott,hogy megint menjünk el Leahért. 
Mivel Adam mar megint nem volt itthon nekem kellett elmennem. Semmi kedvem nem volt megint összefutni Justinnal. 
Megérkeztem az óvodához,vegyes érzésekkel,ha mégis össze futok vele mit mondok majd neki? 
Egész nap nem szóltam hozzá,sőt szó szerint kerültem. 
Leaht vártam,nyílik a bejárati ajtó,megpillantom mögötte azt a bizonyos srácot,de nem egyedül volt,jobb oldalán ott volt Selena. Húgon épp időben lépett ki a teremből,gyors felöltöztettem,majd az ajtó felé lépkedve a fiú beszélni kezd kishúgomhoz. 
Én nem figyelve erre elkapom Leah kezét és folytatom lépteimet a már említett tárgy felé. 
Haza értünk. 
A ház kongott az ürességtől,ettünk egy keveset,majd mindketten elvonultunk saját kis rezidenciánkba. 
Csöngettek. 
Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam,egy rég látott személy állt az ajtó előtt. 

Dallas Cook

Nagyra nyitott szemekkel álltam előtte,mire valamit ki bírtam nyögni a számon. 
-Szia Dallas.-ugrottam a nyakába. -Szia Detti.-ölelt meg. -Te..te,hogy hogy itt vagy?-dadogtam. 
-Csere diákként jöttem ide,egy stúdió nevű iskolába.-mondta. 
-Ez most komoly?-kérdeztem.
-Én is oda járok.Na de hol fogsz lakni?-kérdeztem. 
-Arra gondoltam,hogy lakhatnék-e nálatok?-kérdezett vissza. 
-Anya dolgozik,de ha haza jön megbeszéljük vele.-válaszoltam,majd bekísértem a nappaliba. 
Dallas egy régi nagyon jó barátom,szinte már családtag,de 2 éve elköltöztek,azóta sajnos nem láttam és nagyon nem is beszéltünk. 
Késő este volt,amikor anya hazaérkezett a munkából,most a megszokott elsőnek a nappaliba való belépés helyett a konyhába vette az irányt. 
-Szia kicsim.Tudnál jönni egy kicsit?-kérdezte. 
-Igen anyu,megyek.-válaszoltam. 
Éppen háttal volt nekünk,amikor beléptünk a konyhába. 
-Szóval arról lenne szó..-ekkor megfordult és megpillantotta Dallast mellettem. 
Pár pillanatig csönd volt,anya törte meg. 
-Dallas te hogy-hogy itt vagy?Vissza költöztetek?-faggatózott. 
-Jó estét Mrs.Howard.-köszönt-Csere diák vagyok a stúdióba,amint tudom Detti is oda jár igaz?-mosolygott. 
-Igen,oda jár.Még mindig nem értem,mit keres itt.-nézett anya kétségbe esett fejjel.-Vagyis nagyon örülök,hogy itt vagy,csak eléggé meg leptél.-fejezte be mondandóját. 
-Anya..arról lenne szó,hogy mivel nincs pénze szállásra és úgy is van nálunk egy csomó hely,nem maradhatna itt nálunk?-vetettem fel a kérdést. 
-Persze,hogy maradhatsz,érezd magad otthon,kicsim mutasd meg neki a szobáját és gyere vissza beszélni akarok veled.-hangzott kevésbé biztatóan anya mondandója. 
-Köszönöm Mrs.Howard,hogy itt maradhatok.-mondta Dallas. 
-Ugyan..,de nyugodtan tegezhetsz,jó éjt.-mosolygott anya. 
-Rendben,jó éjt Barbara.-viszonozta a fiú. 
Felkísértem Dallast az emeletre és megmutattam neki a szobáját,majd pár perc beszélgetés után lefáradtam az emeletről a konyhába,ahol anya már várt rám. -Itt vagyok,miről szeretnél beszélni?-kérdeztem. 
-Lenne egy dolog amiben segítened kellene,méghozzá abban,hogy...