Reggel,amikor felébredtem annyira fájt a fejem.
Fel sem keltem volna,ha ma nem vasárnap lenne és nem kellene délután haza indulnunk.
Dél előtt viszonylag hamar el telt az idő,Sarahval alig beszéltünk anyáék pedig lent voltak a parton. Délután 2 óra fele indultunk el a szállásról haza 5-6 óra lehetett amikor megérkeztünk a házunk elé,beléptünk a házba ami kongott az ürességtől,ebből rájöttünk Adam még mindig a barátnőjénél lehet. Mivel mindenki nagyon fáradt volt,anya gyors össze dobott egy kis vacsorát,aztán fürdés és alvás,mert holnap iskola.
Reggel-a hétfő ellenére-kitörő örömmel léptem át az iskola küszöbét,egyből a terem felé vettem az irányt,majd elfoglalva szokásos helyemet.
Tevékenységemet utánozták utánam érkező osztálytársaim köztük Cher,aki a mellettem elhelyezkedett barna hajú srác mellett lévő széken foglalt helyet kisajátítva magának az említett srácot.
Brittanyval voltak ma óráink,szünetbe a zsebemben rezeg az Iphonom,anya az.
Közölte velem,iskola után menjek Leahért,ő nem lesz otthon,mert késő estig dolgozni fog.
Folytatódtak az órák,Brittany megint adott egy feladatot amivel el kell készülnöm,mivel ma 7 órám volt 3/4 2-kor végeztem,siettem Leahért az oviba épp uzsonnáztak. A folyosón vártam amíg befejezik,lépteket hallottam a hátam mögül,Leah jött ki a teremből,mivel elég jó idő volt csak a pulcsit adtam rá a kabátját pedig a kezembe nyomta.
Meg céloztuk a kijáratot,nyúltam volna a kilincsért,de azt már fogta valaki,Justin.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia.-köszöntem.
-Jazmyn már nincs itt.-mondta húgom.
Justin leguggolt Leahhoz.
-Tényleg?És ki vitte el,nem tudod?-kérdezte.
-Egy bácsi.-mondta.
-Ez biztosan apa lesz az,mindjárt felhívom.-mondta Justin.
Hosszas telefon beszélgetés után letette a telefont.
-Igazad volt.És tényleg apa vitte el Jazzyt.
-Nekünk most mennünk kell.-feleltem.
-Rendben,ömm később át mehetnék?
Segíteni kellene a Brittany óráján kapott feladatban.Segítesz?-kérdezte. Azok után,hogy egész nap nem is beszéltünk és hozzám se szól,most meg át akar jönni,hogy segítsek neki...
-Gyere,6-kor legyél a házunk előtt szia.-köszöntünk el.
Ezzel a mozdulattal az ajtón kilépve vettük haza fele az irányt.
Adam még mindig nem volt otthon,kicsit aggódtam miatta,péntek óta nem láttuk,mi van ha baja esett?
Mit a ma délután legtöbbször ebből is Leah szakított ki.
-Detti énekelünk egy kicsit?-nevemben az ,,i" megnyújtva kérdezte.
-Jó legyen.-válaszoltam neki kedvtelenül.
Bekapcsoltam a laptopom kerestünk egy olyan dalt amit mind a ketten ismerünk és elkezdtük énekelni.
Jason Derulo egyik dalát választottuk,bele is kezdtünk.
"It´s gonna take a lot to drag me away from you
There´s nothing that 100 men or more could ever do
Just like the rain down in Africa It´s gonna take some time but I know you´re worth fighting for! I´ll fight for you
I´ll fight for you.."
Ekkor csengetést hallottam boldog nyitottam ki az ajtót azzal a tudattal,hogy Adam érkezett meg,de nem ő volt az.
Pont a refrén végénél jártam " I'll fight for you " amikor megpillantottam valóban ki is áll az ajtóban.
Hirtelen elöntött a forróság,ebből adódóan gondoltam,hogy tetőtől talpig elpirultam.
-Jól áll neked a piros.-mondta,lehajtott fejemet az államnál fogva emelte föl,gyönyörű barna szemei végig cikáztak arcomon,megtalálva a szemkontaktust.
Bókjától és cselekedetétől csak még jobban elpirultam.
-Esetleg bemehetek?-kérdezte,egy nagy mosollyal feldobva az egészet.
-Persze.-vezettem be a nappaliba. Leah még mindig énekelt,mi pedig csak mosolyogtunk rajta.
*Justin*
Délután,amikor épp Jazmynért mentem találkoztam Dettivel és a húgával.
Meg kértem,hogy segítsen a Brittany órájára kellő feladatban.
Scoo felhívott,hogy menjek be a stúdióba vokálozni,úgy tettem,majd miután végeztünk Dettiék háza felé vettem az irányt.
Kocsimmal felhajtottam a bejáróra,kiszálltam az autóból elindultam az ajtó felé.
Éneklésre utaló hangokat hallottam az ajtó mögül,nem is tévedtem sokat.
Kopogtam,majd Detti ajtót nyitott és közben énekelt.
Nem ismertem fel a dalt,mert éppen csak a refrént énekelte.
Beljebb mentünk egyenesen a nappaliba,ahol Leah -azt hiszem így hívják- megint énekelt,olyan szép hangja van mint a nővérének.
*******
Bementünk a nappaliba Justin helyet foglalt a kanapén és a laptopomhoz nyúlt,újra indította az előbb hallgatott dalt,majd énekelni kezdte azt.
-It's gonna take a lot to drag me away from you
There's nothing that a hundred men, or more, could ever do
Just like the rain, down in Africa
It's gonna take some time but I know you're worth fighting for
I'd fight for you
Friends are cool but we both know they don't wanna see us together Don't wanna lose what I live for I'm willing to do whatever'cause I don't wanna see you cry
Give our love another try
I know we'll get it right this time
As long as you're prepared to fight ...-éneklés közben kezét arcomra simította,hajamat megigazította,majd összekulcsolta kezünket,mind ezt meghintve egy édes mosollyal.
Arra lettem figyelmes,bejárati ajtónk résnyire nyitva áll,majd egyre jobban nyílik kifelé.
Abban a pillanatban már vészesen közel éreztem magam Justinhoz,így az ajtón belépő személy mentett meg.
-Jó estét Mrs.Howard.-köszönt Jus anyunak.
-Szia anya.Már ennyi az idő?Nem kellene indulnod?-kérdeztem. -De,jobb ha most megyek.-nyomott egy puszit az arcomra,ami igazán meglepett engem,majd kikísértem az ajtóig.
Leah egyből oda futott hozzánk,pár szót még beszéltünk ezt a beszélgetést egy nem várt cselekmény követte.
Az én drágaságos kis húgom megfogta kezünket,egymáséhoz érintette őket,majd berohant a nappaliba.
Mint az előbb,szintén össze kulcsolta kezünket Jus,én fülig pirultam,ő pedig mint mindig,jót mosolygott az egészen.
-Nem kísérsz le a kocsimig?-kérdezte könyörgő szemekkel.
-Induljunk.-mondtam egy nagy mosoly keretében.
Kínos csönd volt amikor leértünk a felhajtón parkoló autóhoz.
-Ideje indulnom,otthon biztos várnak már.-mondta
-Rendben,akkor majd holnap az órákon találkozunk.-válaszoltam,de kezemet még mindig nem engedte el.
Közel voltunk egymáshoz,de ő tett arról,hogy testünk egymáshoz simuljon,homlokát az enyémnek nyomta,majd lágy csókot lehelt ajkamra,amibe belemosolygott. Értetlenül álltam mellette,gyönyörű barna szemeiben elveszve merengtem előre,majd gondolatok 1000 cikáztak fejemben. -Ne haragudj,de mennem kell,gyorsan kerestem valami kifogást.
-Szia.-puszilta meg arcom,majd beült fehér autójába,lehajtott bejárónról és eltűnt az utca sötétségében.
-Mit csináltatok?-kérdezte anya. -Csak gyakorolni Brittany órájára,mert megint kaptunk egy feladatot.És milyen napod volt?-gyorsan terelni próbáltam a témát. -Jól telt,2 hét múlva lesz egy divatbemutató és arra állítom össze a kollekciót.-mondta. -Felmegyek a szobámba.-válaszoltam.
Felballagtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba,ahol a puha ágyra vetettem magam.
A plafont bámulva gondolkoztam el a ma történteken,egyszerűen nem értem,sem magamat,sem pedig a ma történteket.
Ezért inkább megpróbáltam pihenni.
*Pár nappal később*
A hét hátralévő részét itthon töltöttem betegségem miatt,így Brittany órájára sem kellett felkészülnöm.
Justin azóta az este óta sem keresett,valahol azért kicsit bánt a dolog,valahol viszont egyáltalán nem érdekelt.
Épp végeztem napi teendőimmel,gondoltam felnézek twitterre,nézem a korábbi tweteket,de az egyiknél meg akadtam.
"@justinbieber I need your love...D."
Nagyon meglepődtem,nem tudtam,hogy az a "D" az én nevemet jelöli-e vagy össze jött valakivel.
Kaptam egy smst ezzel a szöveggel:"Fél óra múlva nálatok leszek,gyere ki a felhajtóra." Reménykedtem benne,hogy Sarah az új telefonjáról írta az smst,nem soká kiderül ugyan is már 15 perc eltelt a 30-ból.
Gyorsan elkészültem,vettem fel egy másik ruhát egy kevés smink és már kész is vagyok,azt gondoltam sétálni vagy kávézni megyünk majd. Elindultam ki az ajtón,leértem a bejáróra,5 perce kint álltam,mar indultam volna befele,amikor hangot hallottam mögülem.
-Detti várj.-kiáltott az a bizonyos személy.
Hátra néztem és akkor láttam meg,hogy ki is az valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése