17.rész Új tanuló,régi ismerős

Bármennyire is jól esett csókja és amiket mondott,nem bírtam tovább.
Kiszabadítottam magam karjai közül és könnyek között indultam neki az éjszakába nyúló haza vezető útnak.
Talán az első utam nem is haza vezetett,hanem a temetőbe,megkerestem apa sírját és helyet foglaltam a sír előtt lévő padon.

Néha,amikor nem tudok mit kezdeni a sok gondolattal a fejemben,csak ki jövök ide és beszélgetek vele -most nézhettek bolondnak-,de ez az igazság,így legalább úgy érzem meg szabadulok a sok tehertől.
Késő este van,besötétedett a városi forgalom elcsendesedett,ideje haza mennem.
Út közben folyamatosan a földet bámultam,nem érdekelt senki és semmi,de ennek meg lett az ára,ugyan is neki mentem egy szemben jövő járókelőnek,aki nem volt más mint Adam az én imádott bátyám,aki mindig megvigasztal és nagyon szeret.
-Húgi jól vagy,minden rendben?-nézett rám,én pedig könnyekkel teli arcomat felé fordítva válaszoltam neki.
-Minden rendben.-hazudtam neki-Ölelj meg!-szólítottam fel.
Ő azonnal cselekedett,majd haza felé vettük az irányt.
Haza érve gyorsan felrohantam szobámba,levetettem magam a puha ágyamra elővettem a laptopomat megnéztem a facebookom és a twitterem.
Megint meg láttam valamit az utóbbin,ami engem csak még jobban összezavar.

"@justinbieber:miért teszed ezt velem? .." 

Lecsuktam laptopom és lefeküdtem aludni. 
Megint hétfő van,hihetetlen,de alig vártam az iskolát,hogy láthassam Saraht,már egy hete nem láttam és nem beszéltünk. 
Beültem Brittany órájára,unalmasan telt,jött a tánc óra a tanárnak bejelenteni valója van,így mindenki elcsöndesedett. 
-Gyerekek van egy nagyszerű hírem számotokra.-kezdett bele mondandójába-Az igazgató úgy döntött,hogy színpadra szeretne vinni egy előadást,amit a ti ötletetek alapján hozunk össze.Rendezünk egy meghallgatást és ez alapján fogjuk kiválasztani a szereplőket.A válogató jövőhéten lesz.-jelentette ki Mr.Collins. Nagyon megörültem ennek végre valamit elő adhatunk és nem csak az osztály előtt mutathatjuk meg tehetségünket. 
Órák után szép lassú tempóban sétáltam az utcákon,közben elgondolkoztam sok mindenen. 
Haza érve anya szokásosan üzenetet hagyott,hogy megint menjünk el Leahért. 
Mivel Adam mar megint nem volt itthon nekem kellett elmennem. Semmi kedvem nem volt megint összefutni Justinnal. 
Megérkeztem az óvodához,vegyes érzésekkel,ha mégis össze futok vele mit mondok majd neki? 
Egész nap nem szóltam hozzá,sőt szó szerint kerültem. 
Leaht vártam,nyílik a bejárati ajtó,megpillantom mögötte azt a bizonyos srácot,de nem egyedül volt,jobb oldalán ott volt Selena. Húgon épp időben lépett ki a teremből,gyors felöltöztettem,majd az ajtó felé lépkedve a fiú beszélni kezd kishúgomhoz. 
Én nem figyelve erre elkapom Leah kezét és folytatom lépteimet a már említett tárgy felé. 
Haza értünk. 
A ház kongott az ürességtől,ettünk egy keveset,majd mindketten elvonultunk saját kis rezidenciánkba. 
Csöngettek. 
Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam,egy rég látott személy állt az ajtó előtt. 

Dallas Cook

Nagyra nyitott szemekkel álltam előtte,mire valamit ki bírtam nyögni a számon. 
-Szia Dallas.-ugrottam a nyakába. -Szia Detti.-ölelt meg. -Te..te,hogy hogy itt vagy?-dadogtam. 
-Csere diákként jöttem ide,egy stúdió nevű iskolába.-mondta. 
-Ez most komoly?-kérdeztem.
-Én is oda járok.Na de hol fogsz lakni?-kérdeztem. 
-Arra gondoltam,hogy lakhatnék-e nálatok?-kérdezett vissza. 
-Anya dolgozik,de ha haza jön megbeszéljük vele.-válaszoltam,majd bekísértem a nappaliba. 
Dallas egy régi nagyon jó barátom,szinte már családtag,de 2 éve elköltöztek,azóta sajnos nem láttam és nagyon nem is beszéltünk. 
Késő este volt,amikor anya hazaérkezett a munkából,most a megszokott elsőnek a nappaliba való belépés helyett a konyhába vette az irányt. 
-Szia kicsim.Tudnál jönni egy kicsit?-kérdezte. 
-Igen anyu,megyek.-válaszoltam. 
Éppen háttal volt nekünk,amikor beléptünk a konyhába. 
-Szóval arról lenne szó..-ekkor megfordult és megpillantotta Dallast mellettem. 
Pár pillanatig csönd volt,anya törte meg. 
-Dallas te hogy-hogy itt vagy?Vissza költöztetek?-faggatózott. 
-Jó estét Mrs.Howard.-köszönt-Csere diák vagyok a stúdióba,amint tudom Detti is oda jár igaz?-mosolygott. 
-Igen,oda jár.Még mindig nem értem,mit keres itt.-nézett anya kétségbe esett fejjel.-Vagyis nagyon örülök,hogy itt vagy,csak eléggé meg leptél.-fejezte be mondandóját. 
-Anya..arról lenne szó,hogy mivel nincs pénze szállásra és úgy is van nálunk egy csomó hely,nem maradhatna itt nálunk?-vetettem fel a kérdést. 
-Persze,hogy maradhatsz,érezd magad otthon,kicsim mutasd meg neki a szobáját és gyere vissza beszélni akarok veled.-hangzott kevésbé biztatóan anya mondandója. 
-Köszönöm Mrs.Howard,hogy itt maradhatok.-mondta Dallas. 
-Ugyan..,de nyugodtan tegezhetsz,jó éjt.-mosolygott anya. 
-Rendben,jó éjt Barbara.-viszonozta a fiú. 
Felkísértem Dallast az emeletre és megmutattam neki a szobáját,majd pár perc beszélgetés után lefáradtam az emeletről a konyhába,ahol anya már várt rám. -Itt vagyok,miről szeretnél beszélni?-kérdeztem. 
-Lenne egy dolog amiben segítened kellene,méghozzá abban,hogy...

16.rész Love

Hátra néztem és akkor láttam meg,hogy ki is az valójában.
Ő volt az,nem tudom mit akarhat,amikor a múltkori után keresni sem keresett,ez rosszul esett.
    
                                                                                  *Justin*

Ami a múltkor történt...hagyjuk.
Nem tudom mi ütött belém,nem tudtam uralkodni magamon,ennek tetejében egész héten nem is kerestem,nem volt iskolában sem.
Lehet,hogy miattam?
Biztosan csak beteg lett.
Ma viszont eldöntöttem,hogy találkozok vele,látni akarom.
Írtam neki egy smst,remélem kijön és tudok vele beszélni és arra gondoltam elviszem valahova vacsorázni is.

                                                                                         ***

Nem tudtam mit mondjak neki csak álltam egy helyen,meredten.
Nem tudtam mi fog következni,nem számítottam semmire,így legalább nem érhet csalódás.
Közelebb jött,puszit nyomott arcomra.
-Miért hívtál ide?-kérdeztem.
-Csak látni akartalak.és beszélni akartam.-mondta Jus.
-Nekünk nincs miről beszélnünk.Idejössz próbálni,közeledsz hozzám,majd napokig nem keresel?-dühödtem föl.
-De..pont ezért jöttem.Nem tudom mi ütött belém nem gondolkoztam ne haragudj ha ezzel megbántottalak,nem akartam.-hajtotta le fejét.
Megindultam az ajtó felé,de kezei megragadták csuklómat,hiába próbáltam szabadulni,nem sikerült.
Már megint belekezdett játékába,közel húzott magához,másik kezével arcomat végig simította,ezúttal nem ő volt aki cselekedni kezdett.
Közeledni kezdtem felé,még közelebb voltunk egymáshoz,mint eddig,belenéztem a vágytól ragyogó szemébe,homlokomat az ő homlokának támasztva leheltem csókot puha ajkaira.Vissza csókolt.
Teljesen össze vagyok zavarodva,minden kikapcsol,csak mi vagyunk,ha ő a közelemben van.
Talán szerelmes vagyok?Talán bele szerettem ebbe a srácba?
Vannak hibái,rossz döntései,de nekem így tökéletes.
Ha már így felöltöztem felvetem neki azt az ötletet,esetleg elmehetnénk valamerre,így lenne időm eldönteni valójában mit is érzek,és talán meg tudom ő mit érez.
Hossza csókcsata után,levegőért kapkodva válunk el egymástól,magához húzott és átölelt.
Síri csönd volt az egész utcán,de ezt én törtem meg.
-Figyelj,ha már így felöltöztem nem megyünk el kávézni,fagyizni vagy valamerre?-kérdeztem
-Ebben a sorrendben.-nevetett.
Gyorsan berohantam a konyhába anyához szólni neki,hogy elmegyek itthonról,magamhoz kaptam a táskámat és már indultam is vissza.
Visszaértem a felhajtóra,Justin ugyan úgy állt ott,mint amikor bementem a házba.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-feleltem.
Nagy meglepetésemre a fehér autó sehol nem volt,így elsétáltunk a kávézóhoz,ahol mind a ketten latte-t ittunk,majd elindultunk a fagyizóhoz.

Nem mondhatnám,hogy túlzottan sokat beszélgettünk,sőt az előbbi csók óta semmi sem történt még egy kézfogás sem volt. 
Talán nem akar tőlem semmit? 
De mi volt akkor az a múltkori csók,és ami a felhajtónkon történt? 
Az is csak egy kis semmiség volt vagy mi? 
Kikértük a fagyit,Justin udvarias volt és ő fizetett.
Kiültünk az egyik kinti asztalhoz,lassan elfogyasztottuk a finom fagyit,de a beszélgetésünket megzavarta valaki.

-Sziasztok.-ült le az asztalunkhoz a számomra ismeretlen személy.
-Szia.-köszönt a mellettem üllő fiú.
-Ennyire levitted a mércét?-kérdezte a lány.
-Ezt meg,hogy érted?-kérdezett vissza.
-Nézz már rá,100x jobb vagyok nála.-mutatott rám az a bizonyos lány,akit még mindig nem ismerek.-Gyere vissza hozzám.
Abban a pillanatban,amikor kimondta utolsó mondatát,jöttem rá ki is ő valójában.
Justin volt barátnője Selena.
Egy darabig csöndben voltam,és hallgattam Selena sértegetéseit,de ráuntam,mi jogon sérteget engem?
Fogtam magam és szó nélkül távoztam az asztaltól.
Pár lépés után a csuklómon Justin kezeit éreztem.
-Kérlek várj.
-Kérlek engedj el,csak hagyj elmenni,ennek így nincs értelme.-válaszoltam már könnyes szemekkel.
-De...engem nem érdekel már Selena,rég vége a kapcsolatunknak,túl lépetem rajta.-felelte.
-Engem nem érdekel,hagyj elmenni.-válaszoltam dühösen.
-Figyelj,neked csak én, nekem csak te egymáshoz tartozunk ne tagadjuk le kellesz nekem, nem lesz semmi baj.-összekulcsolta kezünket,fejemet államnál fogva emelte föl,hogy megtalálja a szemkontaktust,majd lágyan megcsókolt.

Már tudom mit érez,ugyan így érzek én is azt hiszem.
Nagyon jól esett lágy csókja és az,hogy ott mindenki előtt tette ezt meg úgy,hogy azt Gomez kisasszony is láthatta.
Láttam rajta,hogy tiszta féltékeny,rosszul esett neki amit látott,ezek szerint ő még nem tette túl magát Justinnal való kapcsolatukon.

Ha valaki tudna nekem segíteni azt nagyon megköszönném!
Fejlécet kellene nekem szerkeszteni,de én nem tudok,így megkérnék valakit erre a feladatra aki van olyan kedves és megcsinálja nekem!
Ha valaki tud szerkeszteni nekem egyet az kérem hozzászólásba jelezze nekem.

Még ma este lesz új rész.

       Love Detti

15.rész Alakul valami?

Reggel,amikor felébredtem annyira fájt a fejem. 
Fel sem keltem volna,ha ma nem vasárnap lenne és nem kellene délután haza indulnunk. 
Dél előtt viszonylag hamar el telt az idő,Sarahval alig beszéltünk anyáék pedig lent voltak a parton. Délután 2 óra fele indultunk el a szállásról haza 5-6 óra lehetett amikor megérkeztünk a házunk elé,beléptünk a házba ami kongott az ürességtől,ebből rájöttünk Adam még mindig a barátnőjénél lehet. Mivel mindenki nagyon fáradt volt,anya gyors össze dobott egy kis vacsorát,aztán fürdés és alvás,mert holnap iskola. 
Reggel-a hétfő ellenére-kitörő örömmel léptem át az iskola küszöbét,egyből a terem felé vettem az irányt,majd elfoglalva szokásos helyemet. 
Tevékenységemet utánozták utánam érkező osztálytársaim köztük Cher,aki a mellettem elhelyezkedett barna hajú srác mellett lévő széken foglalt helyet kisajátítva magának az említett srácot. 
Brittanyval voltak ma óráink,szünetbe a zsebemben rezeg az Iphonom,anya az. 
Közölte velem,iskola után menjek Leahért,ő nem lesz otthon,mert késő estig dolgozni fog. 
Folytatódtak az órák,Brittany megint adott egy feladatot amivel el kell készülnöm,mivel ma 7 órám volt 3/4 2-kor végeztem,siettem Leahért az oviba épp uzsonnáztak. A folyosón vártam amíg befejezik,lépteket hallottam a hátam mögül,Leah jött ki a teremből,mivel elég jó idő volt csak a pulcsit adtam rá a kabátját pedig a kezembe nyomta.
Meg céloztuk a kijáratot,nyúltam volna a kilincsért,de azt már fogta valaki,Justin. 
-Sziasztok.-köszönt. 
-Szia.-köszöntem. 
-Jazmyn már nincs itt.-mondta húgom. 
Justin leguggolt Leahhoz. 
-Tényleg?És ki vitte el,nem tudod?-kérdezte. 
-Egy bácsi.-mondta. 
-Ez biztosan apa lesz az,mindjárt felhívom.-mondta Justin. 
Hosszas telefon beszélgetés után letette a telefont. 
-Igazad volt.És tényleg apa vitte el Jazzyt. 
-Nekünk most mennünk kell.-feleltem. 
-Rendben,ömm később át mehetnék?
Segíteni kellene a Brittany óráján kapott feladatban.Segítesz?-kérdezte. Azok után,hogy egész nap nem is beszéltünk és hozzám se szól,most meg át akar jönni,hogy segítsek neki... 
-Gyere,6-kor legyél a házunk előtt szia.-köszöntünk el. 
Ezzel a mozdulattal az ajtón kilépve vettük haza fele az irányt. 
Adam még mindig nem volt otthon,kicsit aggódtam miatta,péntek óta nem láttuk,mi van ha baja esett? 
Mit a ma délután legtöbbször ebből is Leah szakított ki. 
-Detti énekelünk egy kicsit?-nevemben az ,,i" megnyújtva kérdezte. 
-Jó legyen.-válaszoltam neki kedvtelenül. 
Bekapcsoltam a laptopom kerestünk egy olyan dalt amit mind a ketten ismerünk és elkezdtük énekelni. 
Jason Derulo egyik dalát választottuk,bele is kezdtünk. 
"It´s gonna take a lot to drag me away from you 
There´s nothing that 100 men or more could ever do 
Just like the rain down in Africa It´s gonna take some time but I know you´re worth fighting for! I´ll fight for you 
I´ll fight for you.." 
Ekkor csengetést hallottam boldog nyitottam ki az ajtót azzal a tudattal,hogy Adam érkezett meg,de nem ő volt az. 
Pont a refrén végénél jártam " I'll fight for you " amikor megpillantottam valóban ki is áll az ajtóban.
Hirtelen elöntött a forróság,ebből adódóan gondoltam,hogy tetőtől talpig elpirultam. 
-Jól áll neked a piros.-mondta,lehajtott fejemet az államnál fogva emelte föl,gyönyörű barna szemei végig cikáztak arcomon,megtalálva a szemkontaktust. 
Bókjától és cselekedetétől csak még jobban elpirultam. 
-Esetleg bemehetek?-kérdezte,egy nagy mosollyal feldobva az egészet. 
-Persze.-vezettem be a nappaliba. Leah még mindig énekelt,mi pedig csak mosolyogtunk rajta.

                                                                         *Justin* 

Délután,amikor épp Jazmynért mentem találkoztam Dettivel és a húgával. 
Meg kértem,hogy segítsen a Brittany órájára kellő feladatban. 
Scoo felhívott,hogy menjek be a stúdióba vokálozni,úgy tettem,majd miután végeztünk Dettiék háza felé vettem az irányt. 
Kocsimmal felhajtottam a bejáróra,kiszálltam az autóból elindultam az ajtó felé. 
Éneklésre utaló hangokat hallottam az ajtó mögül,nem is tévedtem sokat. 
Kopogtam,majd Detti ajtót nyitott és közben énekelt. 
Nem ismertem fel a dalt,mert éppen csak a refrént énekelte. 
Beljebb mentünk egyenesen a nappaliba,ahol Leah -azt hiszem így hívják- megint énekelt,olyan szép hangja van mint a nővérének. 

                                                                                   ******* 

Bementünk a nappaliba Justin helyet foglalt a kanapén és a laptopomhoz nyúlt,újra indította az előbb hallgatott dalt,majd énekelni kezdte azt. 

-It's gonna take a lot to drag me away from you  
There's nothing that a hundred men, or more, could ever do  
Just like the rain, down in Africa  
It's gonna take some time but I know you're worth fighting for 
I'd fight for you  

Friends are cool but we both know they don't wanna see us together  Don't wanna lose what I live for I'm willing to do whatever'cause I don't wanna see you cry  
Give our love another try  
I know we'll get it right this time  
As long as you're prepared to fight ...-éneklés közben kezét arcomra simította,hajamat megigazította,majd összekulcsolta kezünket,mind ezt meghintve egy édes mosollyal. 
Arra lettem figyelmes,bejárati ajtónk résnyire nyitva áll,majd egyre jobban nyílik kifelé. 
Abban a pillanatban már vészesen közel éreztem magam Justinhoz,így az ajtón belépő személy mentett meg. 
-Jó estét Mrs.Howard.-köszönt Jus anyunak. 
-Szia anya.Már ennyi az idő?Nem kellene indulnod?-kérdeztem. -De,jobb ha most megyek.-nyomott egy puszit az arcomra,ami igazán meglepett engem,majd kikísértem az ajtóig. 
Leah egyből oda futott hozzánk,pár szót még beszéltünk ezt a beszélgetést egy nem várt cselekmény követte. 
Az én drágaságos kis húgom megfogta kezünket,egymáséhoz érintette őket,majd berohant a nappaliba. 
Mint az előbb,szintén össze kulcsolta kezünket Jus,én fülig pirultam,ő pedig mint mindig,jót mosolygott az egészen. 
-Nem kísérsz le a kocsimig?-kérdezte könyörgő szemekkel. 
-Induljunk.-mondtam egy nagy mosoly keretében. 
Kínos csönd volt amikor leértünk a felhajtón parkoló autóhoz. 
-Ideje indulnom,otthon biztos várnak már.-mondta 
-Rendben,akkor majd holnap az órákon találkozunk.-válaszoltam,de kezemet még mindig nem engedte el.

Közel voltunk egymáshoz,de ő tett arról,hogy testünk egymáshoz simuljon,homlokát az enyémnek nyomta,majd lágy csókot lehelt ajkamra,amibe belemosolygott. Értetlenül álltam mellette,gyönyörű barna szemeiben elveszve merengtem előre,majd gondolatok 1000 cikáztak fejemben. -Ne haragudj,de mennem kell,gyorsan kerestem valami kifogást.  
-Szia.-puszilta meg arcom,majd beült fehér autójába,lehajtott bejárónról és eltűnt az utca sötétségében. 
-Mit csináltatok?-kérdezte anya. -Csak gyakorolni Brittany órájára,mert megint kaptunk egy feladatot.És milyen napod volt?-gyorsan terelni próbáltam a témát. -Jól telt,2 hét múlva lesz egy divatbemutató és arra állítom össze a kollekciót.-mondta. -Felmegyek a szobámba.-válaszoltam. 
Felballagtam a lépcsőn egyenesen be a szobámba,ahol a puha ágyra vetettem magam. 
A plafont bámulva gondolkoztam el a ma történteken,egyszerűen nem értem,sem magamat,sem pedig a ma történteket. 
Ezért inkább megpróbáltam pihenni.

                                                                   *Pár nappal később* 

A hét hátralévő részét itthon töltöttem betegségem miatt,így Brittany órájára sem kellett felkészülnöm. 
Justin azóta az este óta sem keresett,valahol azért kicsit bánt a dolog,valahol viszont egyáltalán nem érdekelt. 
Épp végeztem napi teendőimmel,gondoltam felnézek twitterre,nézem a korábbi tweteket,de az egyiknél meg akadtam. 

"@justinbieber I need your love...D." 

Nagyon meglepődtem,nem tudtam,hogy az a "D" az én nevemet jelöli-e vagy össze jött valakivel. 
Kaptam egy smst ezzel a szöveggel:"Fél óra múlva nálatok leszek,gyere ki a felhajtóra." Reménykedtem benne,hogy Sarah az új telefonjáról írta az smst,nem soká kiderül ugyan is már 15 perc eltelt a 30-ból. 

Gyorsan elkészültem,vettem fel egy másik ruhát egy kevés smink és már kész is vagyok,azt gondoltam sétálni vagy kávézni megyünk majd. Elindultam ki az ajtón,leértem a bejáróra,5 perce kint álltam,mar indultam volna befele,amikor hangot hallottam mögülem.
-Detti várj.-kiáltott az a bizonyos személy.
Hátra néztem és akkor láttam meg,hogy ki is az valójában.

~*~

Nem rég olvastam,hogy Justin és Selena újra együtt vannak.
Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én rühellem ezt a nőt.:/
Kisebb koromba példaképem volt,de ez elmúlt.
Megváltoztam azóta és biztos ezért nem bírom,nem is fogom másra,nem vagyok rá féltékeny.-na jó azért lennék JB barátnője,de melyik fan nem?:D-Vissza térve Selenára,nem azt mondom,hogy nem szép meg ne legyen senki példaképe és ilyenek..csak nem olyan amilyennek mutatja magát.
Úgy állítja be az egészet,játssza a "jókislányt",a színfalak mögött teljesen más.
Lényeg a lényeg,nem örülök annak,hogy megint együtt vannak én ellenzem az egészet,de ez csak az én véleményem.
Emiatt lenézhettek,hogy nem Justin boldogsága a fontos stb..beszólhattok..!
Én akkor sem távolodtam volna el mellőle,ha ugyan úgy rossz társaságba keveredne,mert nem az számít,hanem az amit eddig letett az asztalra.Jobban örültem volna annak,ha Selena végleg eltűnik az életéből.
"Össze jönni az exeddel olyan,mint ha felvennéd a tegnapi szennyest."-na jó ez elég viccesen hangzik-,de ők már ezt 3x tették meg.
Az egészhez ennyi a hozzáfűzni valóm.

Never give up!
     Never say never!
                   Love Detti

Ui.:Következő rész hamarosan.:)

14.rész Duett

-És mi lenne,ha azt a dalt énekelnénk...?-kérdeztem.
-Mire gondolsz?
Beszélgetésünket Leah éneklése zavarta meg,amint Shontelle-Impossible című dalát énekli szép hangján,ami pár napja rekedtes a megfázás miatt.
I remember years ago
Someone told me I should take
Caution when it comes to love
I did I did..
Énekelte húgom,amire persze elmosolyodtam,ekkor oda szaladt hozzám az ölembe ugrott én persze erre megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
Visszatérve a dalhoz elmondtam Justinnak melyik dalra is gondoltam.
-Arra a dalra gondoltam,amit Thomas buliján énekeltünk.Tudod?!-mondtam
-Őőő arra a hurrikánosra gondolsz?-nevetett föl,mert nem tudta a dal címét.Erre én is elnevettem magam.
-Arra.-mosolyogtam.-Akkor ezt is megbeszéltük,már csak föl kell készülni,de ha nem haragszol most szeretnék pihenni egy kicsit.
-Persze pihenj csak,-mosolygott-Akkor holnap.Szia.-köszönt el és lépett ki az ajtón.
Holnap?
Ez meg mit akart jelenteni,nem akarom,hogy itt próbáljunk,de ezzel egy gond van.. a lábam.
Miért pont most történt ez?
Én be sem akartam engedni a házba,de anya erőltette.
Inkább felhívom Saraht,beszélni akartam vele. 
Elmeséltem neki a ma történt dolgokat,de ő egy még jobb dolgot mesélt nekem. 
Végre Ross és ő össze jöttek,azóta találkoztak amióta bemutattam őket egymásnak,de az elején még egyikőjük sem akart sokat a másiktól,ennek ellenére végre együtt vannak,nagyon drukkoltam nekik. 
Hosszas beszélgetésünket anya szakította meg. 
-Kicsim pihenned kell,majd holnap folytatjátok.-parancsolt rám. Annyira gyűlölök beteg lenni,ha anya nem dolgozik,ha elfáradok úgy is lepihenek,de ha itthon van,majd nem hogy a wc-ig is elkísér. -Rendben.-nyomott egy puszit az arcomra,én pedig egy kedves mosollyal viszonoztam. 
Elköszöntem Sarahtól,majd álomra hajtottam a fejem. 
Másnap reggel 11-kor -pontosabban dél előtt- keltem föl,senki nem volt itthon. 
Leah a nagyinál,Adam fősulin,anya dolgozik,én pedig itthon unatkozom. 
A nagy unalmakban gondoltam lemegyek a nappaliba és bekapcsolom a tv-t,nagyra nyílt a szemem,amikor megpillantottam,hogy Justinról van szó.
"Stábunk egyik embere tegnap kapta lencsevégre a tinilányok bálványát Justin Biebert,amint az iskolából ahova jár,nem egyedül távozott.Itt egy kép: Késő délután pedig a híres ruhatervező,Barbara Howard házába látták bemenni az énekest,onnan viszont csak késő este távozott.Információn szerint Barbara lánya ez idő alatt nem tartózkodott otthon,így rejtély marad még egy darabig mit is keresett a házban Justin." 
Azt hittem rosszul hallok és látok is,a pupilláim nagyra nyíltak. Közben a tv-ben még mindig Justinról volt szó,állapotomból a csengő hangja szakított ki. 
Ahogy tudtam siettem ajtót nyitni,meglepetésemre egy nem várt személy állt az ajtó előtt. 
Rá is nagyra nyílt szemekkel néztem. -Szia,bemehetek?-kérdezte. -Őő..gyere.Már végeztél?-kérdeztem. 
-Nem mentem be,tessék ezt neked hoztam.-mondta. 
Kezéből pedig átnyújtott nekem egy tábla csokit,nem is akár milyen csoki volt,a kedvencem. 
-Ömm.. köszönöm.Honnan tudtad,hogy ez a kedvencem?-kérdeztem. 
-Nem tudtam,nekem is ez a kedvencem és gondoltam hozok egyet neked is,hátha szereted.-felelte. 
Akkor ez csak a véletlen műve volt,de azért a csokit megeszem. Besétáltunk a nappaliba,a tv-t gyors kikapcsoltam és próbáltam nem arra gondolni,amit hallottam. -Miért jöttél?-kérdeztem. 
-A feladat miatt.Emlékszel?-kérdezte.-Tegnap megbeszéltük,hogy jövök csütörtökig és gyakorolunk.-felelte. 
-Igen..,már emlékszek,akkor kezdhetjük is.-válaszoltam. 
Belekezdtem az éneklésbe,de közben csak azon jár az eszem amit ma láttam,nem tudom szóljak-e Justinnak vagy inkább ne? 
Emiatt ki estem a ritmusból. -Detti jól vagy?-kérdezte. 
Majd miután vissza tértem elmerengett állapotomból,csak mosolyogtam. 
-Kérsz inni?-kérdeztem. -Persze,köszönöm.-válaszolt. Kimentem a konyhába,töltöttem 2 pohárba egy kevés üdítőt,mire indultam volna a nappaliba zajt hallottam. 
A nappalinkba van egy fehér zongora,a billentyűinek hangját hallottam. 
Nem nehéz kitalálni ki játszott a fehér hangszeren,nem zavartam meg csak halkan megálltam mögötte és hallgattam,ahogyan a billentyűket mozgatja újaival. -Tessék.-nyújtottam felé a pohár üdítőt. 
-Köszi.-mondta. Kortyolt bele italába,majd intett,hogy üljek le mellé a zongorához. 
Folytatta elkezdett játékát amibe én is bekapcsolódtam,mindig is szerettem zongorázni,mostanában elég kevés időm volt zongorázni így kicsit kijöttem a gyakorlatból. 
Mire észbe kaptam,már egy teljesen másik dallamot játszott,egy számomra új és ismeretlen dallamot. 
-Just as sure as the stars in the sky I need you to show me the light Not just for the meanwhile For a long long time, better believe it Whenever you're not in my presence It feels like I'm missing my blessings, yeah So I sleep through the daylight Stay awake all night Till you're back again, oh yeah You think I'm biased to my significant other You hit it right on the head Only been missing my lover Got a whole lot of texts in my phone and I don't reply The next eight bars tell you why-énekelte. 
Nagyon tetszett ez a dal,valimért úgy éreztem köze van Justinhoz,nem is tévedtem. -Tetszett?-kérdezte. -Igen,nagyon.-válaszoltam. 
-Ez a következő dalom,gondoltam meg mutatom.De térjünk vissza a közös dalunkhoz.-mondta. 
Úr isten,most el kellene ájulnom,mert nálunk van Justin Bieber és elénekelte nekem az egyik készülő új dalát? 
Jó ez csak szarkazmus akart 
lenni,igazából,már nem is tűnik olyan nagyképűnek,mint amilyennek gondoltam. 
Igazából kedves,rendes és vicces. 
Ezt most ugye nem én mondtam?? 
Lehet,hogy megváltozott róla a véleményem,de ez remélem nem az aminek látszik,vagyis aminek gondolom. 
Folytattuk a közös dalunk éneklésével,alig kezdtünk el énekelni a telefonja már is megcsörrent. 
-Bocsi ezt most föl kell vennem.-mondta,majd átsétált a konyhába. 
Hosszas beszélgetés után,letette a telefont,de el kellett mennie,így az éneklés annyiba maradt. 
Ma már kedd volt,a másik két nap is hamar eltelt. 
Justin nem jött egyik nap sem jött. 
Pénteket reggel,fel keltem,megmosakodtam,felöltöztem,majd anya kocsival vitt be suliba. 
Már nem fájt annyira a lában,így mehettem is iskolába. 
Elkezdődött az óránk,de Justin sehol nem volt. 
Megkezdődött a második óránk,de 5 perc késéssel megérkezett,így legalább nem kell egyedül énekelnem az osztály előtt. 
Mivel 2 óránk volt egymás után és első órán nem kerültünk sorra,így szünetben tudtam beszélni Justinnal. 
-Miért nem jöttél próbálni?-kérdeztem. -Sajnálom,csak a stúdióba voltam egész nap és az új dalon dolgoztunk..,de itt vagyok menni fog próba nélkül is.-válaszolta. Ahogy ezt a mondatot kimondta Cher egyből közénk furakodott,nem tudom a barátnői,hogy tudják elviselni egész nap azt a nyávogást. 
Megfordultam,és egyből a terem felé vettem az irányt,még egyszer hátra néztem,úgy láttam Justin indult volna utánam,de Cher nem engedte. 
Megkezdődött az óra. 
Brittany belépett az ajtón,a megjelenése,mint mindig ragyogó volt,mindig tele van élettel,soha nem fáradt és mint mindig ma is nagyon szép,néha irigy vagyok rá. Na jó térjünk vissza az órához előttünk még 1 pár énekelt aztán következtünk mi. 
-Detti és Justin ti jöttök,gyertek ki ide és kezdhetitek is.-szólított fel a tanár nő. 
Felálltam a székről,párom udvariasan maga elé engedett,gitárt kapott a kezébe és játszani kezdte közös dalunk dallamát,én pedig énekelni kezdtem. 
Osztálytársaink csodálkozva figyeltek minket. 
Tudtam,ha ennyire élvezik nem hibázhatunk,a dal vége után a tanárnő nagyon megdicsért minket,szünetbe pedig az osztálytársaink dicséretét hallgattuk,kivéve Chert,mert féltékenységével foglalkozott. 
A szünet további részében az egyik kedvenc dalomat énekeltem-ami egy spanyol szerzemémy-nem tudom miért ez a kedvencem,talán megfogott a nyelv,vagy csak maga a dal.-igazából kicsit sem néztek hülyének,hogy magamba énekelek.- Becsöngettek a következő órára ami tánc volt,persze a lábam miatt én még nem táncolhattam,így csak a többieket kémleltem.
Még egy tánc óra következett és ezzel vége is volt a mai napnak.

Suliból hazafele menet azon gondolkoztam,mivel itt a hétvége jó lenne közös programot csinálni Sarah családjával,így legalább anya is ki tudna kapcsolódni kicsit és ez jót tenne mindenkinek. 
Így hát nem haza,hanem Sarahék háza felé vettem az irányt,hogy tudjak beszélni a szüleivel,anyukája Liz bele is ment az egészbe. 
Sarahnak van egy öccse és egy húga ők ikrek és az én húgommal egy idősek,így Leah sem unatkozik majd. 
Megbeszéltük a dolgokat,hogy összepakolnak és indulhatunk is még ma! Hazasiettem,hogy anyunak is szóljak,szerencsére éppen ma nem dolgozott így otthon volt. 
-Szia kicsim.-mosolygott anya. -Szia.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Mit szólnál hozzá,ha azt mondanám,pakolj össze és indulunk kikapcsolódni?-kérdeztem. 
-Csak viccelsz ugye?-kérdezte nevetve. 
-Nem viccelek,beszéltem Sarah szüleivel is,ők is pakolnak és indulhatunk is,szóval ideje lenne elkezdeni pakolni.-mondtam mosolyogva. 
-Hát ..akkor pakoljunk.-mosolygott-Annyira szeretem,hogy ilyen rendes lányom van és azt is,hogy rám is gondoltál. 
-Anyaa én is nagyon szeretlek.-öleltem meg. 
Mind ketten elmentünk pakolni,én a saját ruhámat pakoltam anya pedig a sajátját ès a Leah ruháit pakolta. 
-Útra kész!-kiabáltam le anyának az emeltről,aki ekkorra már elkészült és lent várt. 
-Hát akkor induljunk.-kiabált. 
Adam nem jött velünk ő inkább a barátnőjénél töltötte a hétvégét.-ezt persze meg is értem-. 
A mi családunk ment egy kocsival,Sarahék pedig a másikkal. Leahval az egész utat végig énekeltük,ami kb. 2-3 óra volt,anya ennek nagyon örült és néha nagyokat nevetett,amikor Leah kevésbé érthető szavait hallotta. Késő este értünk oda,mindenki kipakolt a kocsiból be a szállásra és lefeküdt aludni. 
Anya és Leah aludtak egy szobába,Sarah és én a másik szobába,Liz,a férje és a gyerekek pedig a harmadik szobába kerültek. 
Csodálatos reggelre ébredtünk,reggelizés nélkül Sarahval leszaladtunk a tengerpartra úszni és napozni. Láttuk a szebbnél-szebb felső testtel rendelkező úszó mestereket,hiába volt mind helyes,különösebben egyik sem keltette föl az érdeklődésemet. Volt bennem egy olyan érzés,mint ha otthon valami várna,vagy inkább valaki? 
Ez hülyeség,Adaman kívül nem vár senki minket otthon. 
Pontosan nem tudom megfogalmazni ezt az érzést ami jelen pillanatban bennem kavarog,talán szerelem,talán nem. 
Szereleeem?
Ezt most komolyan mondtam?
Kibe lennék szerelmes,ez ugyan viccesen hangzik,Austinnal való szakításom óta nem voltam szerelmes senkibe sem,és nem akarok újból csalódni senkiben,mert avval csak magamat küldeném padlóra újra és újra,ha egy olyan alakkal jönnék össze,mint amilyen Austin volt. Feküdtünk a napozóágyon lehunyt szemmel,egy percre eszembe jutott a tegnapi nap,amikor a duettet énekeltük. 
Nem is tudom mi ütött belém,talán valamit érzek iránta? 
Pár hónapja még nem gondoltam volna,hogy ilyen érzéseket vált majd ki belőlem ez a bizonyos személy. 
Talán tényleg érzek iránta valamit,vagy csak mint barátot kezdem meg kedvelni? 
Magam sem tudom mit érzek iránta. Hosszas gondolkozásomat,egy előlem a napfényt eltakaró személy zavarta meg. 
-Sziasztok lányok.-köszönt. -Szia.-köszöntünk. 
-Este rendezünk egy bulit a haverokkal,nincs kedvetek eljönni?-kérdezte. 
-Nem is tudom..-feleltem. -Persze,elmegyünk.-mondta Sarah. -Gyertek erre a címre este 9-re.További jó pihenést.Sziasztok.-villantott egy 32 mosolyt. 
-Szia.-búcsúztunk el. 
Ebédre vissza is értünk a szállásunkra a szülők a kedvenc ételeinket készítették el. 
Nagyon finomra sikerült,ebéd után elmentünk vásárolni,este pedig indulás előtt közöltük szüleinkkel,hogy el megyünk egy buliba. 
El kezdtünk készülődni,fél óránk volt odaérni a helyszínre,így nem is haboztunk sokáig útnak indultunk. 

20 perc után értünk oda,a srác aki meghívott minket kint állt a kapuban,oda mentünk hozzá. 
-Szia őő...-mondta Sarah. 
-Byron.-árulta el nevét. 
-Én Sarah vagyok ő pedig a barátnőm Detti.-mutatkoztunk be. -Örülök,hogy eljöttetek.-mosolyodott el.
Mi is elmosolyodtunk. 
Kezdetét vette a buli.
Hosszas iszogatások közben Sarah valamerre elvonult leülni kicsit,hozzám pedig oda jött pár ismeretlen,de helyes srác. Beszélgettem velük,majd egyikük úgy,hogy ne lássa azt senki sem a kezembe nyomott egy kis tasakot tele fehér porral,majd kacsintott egyet és elvezetett egy zárt kis térbe,ahol senki sem lát.

Nem akartam megint belemenni ilyen dolgokba,de az alkohol kezdte hatalmába keríteni a testemet,nem tudtam ellent mondani. 
A kis átlátszó tasak tartalma elfogyott,mint ha semmi sem történt volna vissza mentünk a többiekhez. 
Táncoltunk,iszogattunk és pár perc múlva Sarah is újra előkerült. 
Látta rajtam,hogy valami nincs rendben,egyből oda is jött,a közelből azt is észre vette,hogy a szemem elég piros. -Detti minden rendben van?-kérdezte aggódva. 
-Persze minden a legnagyobb rendben.-az alkohol és a drog hatása alatt. -Ugye nem csináltad megint?-kérdezte. -Nem. -Látom,hogy hazudsz,kérlek menjünk haza.-szólított fel. 
-Te nem tudod nekem mi a jó!Én jól érzem magam így és itt is,szóval,ha valami nem tetszik akkor menj el.-megint az alkohol beszélt belőlem. 
-Héé Brandon van még?-kérdeztem. -Cuccra gondolsz? -Igen.Van?-kérdeztem. -Tessék.-nyomta a kezembe a következő tasakot. Sarah előtt fogyasztottam el a tasak tartalmát ami láthatólag nem tetszett neki. -Hé srácok,mit szólnátok egy autó versenyhez?-kiáltotta el magát Byron. 
Mindenki kiabált amiből azt lehetett leszűrni,hogy benne vannak a dologban. 
Kimentünk az utcára,hirtelen a semmiből előkerült jó pár drága autó,felsorakoztak a rajtvonalhoz,majd megtiszteltetésemre én indíthattam őket. 
A verseny mondhatni gyorsan lezajlott.

1994.03.01 01:21:59 Birthday <3

Mint tudjátok ma van Justin szülinapja. 

Én ezt a kis képet szerkesztettem és ezzel a képpel szeretnék neki Boldog Szülinapot kívánni! 

Happy 20th Birthday Justin! we love you Nekem is márciusban van a szülinapom 23-án és ezen a napon jelent meg a My World 2.0 és ez olyan jó érzés,legalább ilyen módon kapcsolódok Justinhoz :DD