36.rész Just friend

Sziasztok bogaraim!
Szóval,hol is kezdjem?
Nagyon régen,kb 4 éve kezdtem el egy blogot,amit eléggé amatőr módon írtam(később abba is hagytam)nem ezen a blogger oldalon volt,hanem egy másikon,ha most visszaolvasnám szerintem szétröhögném a fejemet.Úgy emlékezek,hogy teljesen értelmetlen volt a sztori bár,már nem emlékezek meddig jutottam el.Amikor elkezdtem blogolni ezen a blog oldalon tavaly (2013.11.08)még nem tudtam hány részesre tervezem a blogot és bevallom még most sem tudom,nem gondoltam volna,hogy ennyire megszeretem és hozzám nő a történet amit írok,de megtörtént és azóta örömmel hozom a részeket,s úgy vettem észre az írás módom is rendkívül sokat fejlődött,nincs benne annyi szó ismétlés,bővebb a szókincsem is,de lényeg,ezzel a résszel szeretném lezárni az első évadot,ne aggódjatok ez nem a blog végét jelenti,csak lezárunk egy időszakot!Ehhez a részhez szeretnék jó olvasást kívánni,s ne csüggedjetek,amikor kész a következő rész,már teszem is ki! 
                      Detti :)


Miután megkaptam az ajándékokat és Justin is haza ment pihenni,nyugodtan pihentem le én is.
Más nap reggel megkaptam a távozáshoz szükséges papírokat,majd miután anya megérkezett elindultunk végre haza,ahol szeretett testvéreim már kitörő örömmel vártak
-Végre,hogy haza jöttél húgi!-kaptam egy hatalmas ölelést Adamtől.
-Dettii.-ugrott a nyakamba Leah.
Annyira örültem,hogy végre itthon lehet családi környezetben és nem kell az unalmas fehér falakat bámulnom egy kórteremben.
-Anya,szeretnék elmenni a nagyihoz!-mondtam.
-De kicsim,még csak most jöttél haza!-válaszolta.
-Nem baj,szeretnék elmenni és ott lenni pár napot!
-Rendben,akkor hozd a táskád és induljunk!
-Én is szeretnék ott maradni Dettivel.-mondta Leah.
Elindultunk a nagyihoz,s alighogy megérkeztünk anya indult is vissza,mert mennie kellett dolgozni.
Nagyon sokat beszélgettem a nagyival az elmúlt hat hónap eseményeiről és mivel eltelt az idő,s besötétedett felmentem a szobámba aludni,nagyapa pedig bejött a szobába és mesét kezdett el olvasni kisebbik unokájának
Reggel,amikor felkeltem az orromat egyből megcsapta a finom palacsinta illata,amit nagyapa szokott készíteni reggelire,ha itt alszunk és mivel éhes voltam lementem a konyhába,leültem az asztalhoz,nagyi a tányéromra tette a palacsintát,majd homlokon puszilt.
-Jó reggelt angyalom,jó étvágyat!
-Köszönöm nagypapa!-arcon csókoltam szeretett nagyapát.
Úgy délelőtt tíz óra lehetett,amikor kaptam egy SMS-t Justintól.
Félreértés ne essék,nem bocsájtottam meg neki,még csak nem is járunk,sőt mióta hazajöttem a kórházból még csak nem is beszéltünk.

"Van valami programod a mai napra?"

Írtam is neki a választ.

"Nem,nincs programom,de most nincs is kedvem semmihez!Ja és amúgy is a nagyinál vagyok."

Kaptam egy újabb választ.

"Akkor most már van programod,11-re érted megyek,add meg a címet!"

Elküldtem neki a kért címet.

"Itt a cím: 200 E MAIN ST,várlak!"

Miután befejeztük a "levelezést" elindultam a szobám felé és készülődni kezdtem,bár nem sok kedvem volt hozzá.
Mivel nincs rossz idő,s  jó időben előszeretettel hordok ruhát,ezért most is egy ilyen ruhára esett a választásom.

Egész készülődésem alatt azon járt az eszem,hogy most mi lesz az iskolával,hisz mindjárt itt a félév és eddig be se jártam,s nem akarom feladni az álmomat,hogy egyszer egy világhírű énekes nő legyek,aki mellesleg nagyon jól tud táncolni.
Elhatároztam,hogy holnap bemegyek az iskolába és beszélek az igazgatóval,ezt a dolgot félretéve,pedig teljesen elkészültem
Meghallottam a csengő hangját és egyből az ajtóhoz siettem,nem is kérdés,hogy ki állt az ajtó mögött.
-Nagyon csinos vagy,kitettél magadért.-bókolt J.
-Köszönöm,te is jól nézel ki.-kedveskedtem.
Beültünk a fehér Ferrariba és útnak is indultunk,persze teljesen céltalanul,vagy legalábbis én nem tudtam hova is tartunk valójában.
Justin vezetés közben hol az utat,hol pedig arcomat nézte,ami egy idő után már szinte zavaró volt-nem úgy zavaró,hanem zavarba ejtő-,később amikor épp az ablakon bámultam kifele,észre vettem,hogy keze apró mozdulatokkal,óvatosan csúszik combomra.
-Justin,ezt kérlek ne!-szóltam rá,majd levettem kezét combomról.
-Most valami rosszat tettem?-kérdezett vissza aggódóan.
-Nem,de kérlek ezt ne csináld!-fordultam vissza az ablak felé.
Szerintem,hogy engem még jobban tudjon mivel idegesíteni,vagy szimplán csak a csönd megtörése érdekében,bekapcsolta a rádiót amihez nekem meg végképp nem volt kedvem.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Meglepetés,remélem tetszeni fog,nemsokára odaérünk.-válaszolt.
-Tudod,hogy nem szeretem a meglepetéseket!
-Nem,nem tudtam,de itt is vagyunk.-állította le az autót.
-Hova ho....-be se fejeztem a mondatomat.
Amikor megláttam,hogy még is hova hozott,azt gondoltam ennek elment az a csöppnyi kis esze is ami eddig még megvolt.
-Ezt te sem gondoltad komolyan ugye?-kérdeztem,amikor megálltunk a kapu előtt.
-Teljesen komolyan gondoltam,ne csináld,gyere már!-kapta el csuklómat és a jegy árusító bódé fele húzott.

Engem biztos nem fog felrángatni egyik "játékra" sem,a forgókon szédülök,a magasba tér iszonyom van,nem is sorolom tovább.
-Üljünk fel a hullámvasútra!-mondta Justin.
-Arról szó sem lehet,Justin engem nem fogsz felrángatni arra!-mutattam az épp a magasban száguldó kocsira.
-Én téged felrángatni?Ugyan már!-nevetett,majd karjába vett és teljesen a hullámvasútig vitt.
Nem volt más választásom,mivel nem tudtam kikerülni,így nem sikerült a szökési kísérletem,kénytelen leszek felülni rá.
Ahogy elindult sínen futó kocsi,azt hittem menten rosszul leszek,gyomrom összeszűkült,csak most éljem túl.
Hatalmas sikítás tört fel belőlem,de nem is volt annyira rossz,mint ahogy én azt gondoltam.
Felültünk még az óriáskerékre,s még egy pár dologra,bementünk a félelem alagútba is,ami tényleg eléggé ijesztő volt,csak megyünk és a semmiből eléd ugrik egy zombi,teljesen beijedtem.
-Nagyon vicces...!-néztem csúnyán Justinra.
-Én nem is nevettem!-mentegetőzött,majd átölelt.
Kiérve ebből a "helyiségből",gondoltam de jó végeztünk mehetünk haza,de sajnos nem így volt.
-Gyere menjünk oda,azt ki akarom próbálni!-mutatott a távolban lévő kidobós játékra.
Lassan odasétáltunk,odaadott 2 db jegyet és már kapta is a labdát.
-Akkor nyer,ha az összes felállított üveg elborul,beleértve az alsókat is!-mondta a hölgy.
Eldobta az első labdát,de nem volt sikeres a dobás,majd dobott még egyszer,s az összes üveg leborult,ez azt jelenti,hogy nyert és a nyeremény nem volt más,mint egy hatalmas plüss maci.
-Tessék,nálad jó helye lesz!-nyújtotta át a hatalmas macit.
-Köszönöm!-öleltem meg.

Mivel már teljesen besötétedett elindultunk haza,pontosabban én a nagyszüleimhez mentem.
Az ajtóban állunk,kínos a csönd,nem tudom most mit mondjak neki,de ezzel szerintem ő sincs másképp.
Ajtó nyitódásra lettem figyelmes,drága nagyapa jött ki hozzánk.
-Megérkeztél angyalom?-kérdezte.
-Igen nagyapa,mindjárt bemegyek.-válaszoltam.
-Jó estét,Justin vagyok!-rázott kezet nagyapával.
-Neked is fiam!Bob vagyok.Szép pár vagytok!-mosolygott nagyapa.
-Nagyapa mi...mi nem vagyunk együtt!-mosolyogtam vissza.
-Akkor is szép pár lennétek.
-Köszönjük!-válaszolt helyettem Justin.
-Ideje menned!Köszönöm ezt a napot,nagyon jól éreztem magam!-öleltem meg.
-Csak ennyi?-nem értettem kérdését.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-A csók hol marad?-jelent meg arcán kacér vigyora.
-Figyelj,szerintem jobb lenne,ha csak barátok lennénk!Mindenkinek jobb lesz így!Senki nem fog csalódni,nem bántjuk meg egymást...-nem hagyta,hogy befejezzem.
Megcsókolt,s valószínű,hogy az előbb életem legrosszabb döntését hoztam meg,azzal,hogy azt mondtam legyünk csak barátok.
Mindig is szeretni fogom,de nem akarok több fájdalmat okozni magamnak azzal,hogy folyton megcsal,megbánt.
Jobb lesz így mindenkinek.
Arcomon legördült az első könnycsepp csókunk közben,de muszáj volt elengednem.
Elváltunk egymástól,mint ágtól a levél,beült fehér autójába és elhajtott.
Bementem a szobámba,a macit a földre dobtam,s könnyek között hajtottam álomra a fejemet.
Reggel talán kicsit megkönnyebbülten ébredtem,s szokásomhoz híven most nem volt rossz kedvem.
Mivel tegnap elhatároztam,hogy bemegyek ma a suliba,úgy is tettem,nagyapa elvitt a sulihoz,majd Leaht is elvitte az oviba.
Kopogtam az ajtón amire az volt írva:Director,majd a "gyere" szó után beléptem az irodába.
-Kérem foglaljon helyet!-mondta az igazgató.
-Nem tudom,hallotta-e igazgató úr,hogy egészen tegnapig kórházba voltam,volt egy balesetem,amitől kómába estem...-kezdtem bele mondandómba.
-Igen hallottam és nem kell aggódnia,az anyja mindenről beszámolt nekem,már beszéltünk a dologról és folytathatja az iskolát,már a jövőhéttől.-válaszolt kedvesen.
-Rendben,nagyon köszönöm a lehetőséget,akkor hétfőn már jövök is.
Teljes mértékben megnyugodtam,hogy folytathatom az iskolát,most már csak egy dolog miatt aggódom,s az pedig nem más mint Justin.
Nem tudom,hogyan fogom tudni elviselni azt,hogy minden nap látom majd itt az iskolában.
Na de nem is aggódom most ezek miatt,inkább örülök és boldog leszek.
Haza vettem az irányt,Adam nincs itthon szóval biztos Lexinél van,anya biztos dolgozik,így van egy kis időm visszahangolódni az iskolára.
Előkaptam laptopomat kerestem egy jó dalt,s énekelni kezdtem.

A választásom erre esett:Fifth Harmony-Miss movin on,bár szerintem teljesen mind egy milyen dallal melegítek be,megpróbálkoztam táncolni is mellé,de nem sikerült,folyton kiestem a ritmusból,vagy megbotlottam,ez tuti nem az én napom.

                                                                    ~ Pár nappal később ~

Már 2 napja,hogy újra iskolába járok,régi osztály társaim kitörő örömmel vártak,kivétel Cher,mert ő nagy ívből elkerült engem és nem érdekelte,hogy ott vagyok,az érzés kölcsönös,mert engem sem érdekelt a jelenléte.
Említettem,hogy nemsoká itt van a félév,s mivel december van,pár nap múlva karácsony pontosabban szombaton karácsony,ma kedd van és péntektől szünet,így ezek miatt eléggé fel kell hoznom magam a többiekhez képest.
Az elkövetkezendő pár iskolai nap is hamar eltelt és a téli szünet már meg is kezdődött 2 napja.
Két napja csak Justinon gondolkozok mindezt az ágyon fekve a hatalmas plüsst ölelve,csak azon emésztem magam,hogy lehettem ekkora hülye és hagytam elmenni,még csak meg sem próbálhatta helyrehozni a dolgokat,nem adtam neki egy esélyt sem.

Épp az utcán sétálok haza,találkoztam Lauraval beültünk kávézni az egyik kávézóba,meg is érkeztem,felmentem a szobámba és az ágyamon egy ajándék várt,igényes,szép csomagolásban.
A tetején volt egy kísérő kártya,amit kinyitottam és olvasni kezdtem.

"Kedves Detti!
Tudom,hogy már nem vagyunk együtt és "látni sem akarsz",de szerettem volna ezt odaadni.Emlékszel még amikor megláttad ezt a ruhát?Én emlékeztem,s gondoltam megveszem neked,mert akkor,ott nagyon szeretted volna.Legyen szép,boldog karácsonyod!Boldog karácsonyt!
                        Justin"

Amikor elolvastam a levelet,szóhoz sem jutottam,tényleg emlékezett?
S amikor megpillantottam azt a csodálatos ruhát,elhatároztam valamit.
Meghoztam egy fontos döntést,amit talán már rég meg kellett volna tennem,de elhatároztam,bármi áron is de rendbehoznom.

Ez lett volna a következő rész és,ahogy már írtam az évad záró is,remélem tetszett.Kommenteket és +1 örömmel fogadom!Mint mondtam a blog nem szünetel és nincs is  vége,kövessetek a továbbiakban is.:) 
                        Detti