35.rész

Itt az új rész,remélem tetszik!Mivel nemsoká vége van a nyári gyakszinak megpróbálok hetente nem csak egy részt hozni,beleértve a másik blogot is.Mivel meghirdettem egy blog versenyt és eddig senki sem jelentkezett-az egy kicsit bánt is-lehet,hogy hagyom az egészet!:( A résszel kapcsolatban annyit,hogy végre kiderül kit is látott meg Detti,és miért is keresi őt.Na,de nem csacsogok tovább,jó olvasást! :) 
                        Detti

                                                                        35.rész 1/2

Ehhez a részhez ezt a zenét párosítottam: https://www.youtube.com/watch?v=u2P3CAz91kY

-Te még is mit keresel itt?-vágtam értetlen fejet,s döbbentem bámultam magam elé.
-Téged!....
-Minek?Nekünk már semmi közünk sincs egymáshoz.Menj el!-csuktam rá az ajtót.
Vagyis csak csuktam volna,ha nem teszi oda a lábát.
-Én küldtem az SMS-t,az email-t mindent!
-Miért kell újra tönkre tenned az életemet?-jelentek meg könnyeim az arcomon.
-Nem tönkre tenni akarom,de fogd már fel,hogy még mindig téged szeretlek!Selena egy nagy hiba volt az életemben és az is amikor veled voltam és megcsaltalak,nem így akartam ezt az egészet.
Mit is mondhattam volna,könnyem felszáradtak,mint ha nem is sírtam volna,s majdnem hogy megjelent egy nagyon apró mosoly az arcomon,de nem!
Akkor azt hitte volna,hogy megbocsájtok neki és,hogy még mindig szeretem,s ezt nem akartam.
-Menj el kérlek!-mondtam.
Mind eközben megjelent Mat is,akire Justin szúró pillantásokat vetett.
-Ez az utolsó szavad?-kérdezte J.
-Milyen utolsó szó?És te amúgy is ki vagy?Detti ki ez a srác?
-Senki ő már a múlté!-feleltem Matnek,majd Justinnak választ adtam a kérdésére-Igen,ez az utolsó szavam!
Ezzel a mozdulattal megfordult beszállt kocsijába lehajtott a feljáróról,s miután kifordult az utcából soha többet nem láttam.

                                                                      ~ Justin Bieber ~

Rettentően rosszul esik,hogy így beszél velem.
-Minek?Nekünk már semmi közünk sincs egymáshoz.Menj el!-csukta rám az ajtót.
-Én küldtem az SMS-t,az email-t mindent!-vallottam be az egészet.
-Miért kell újra tönkre tenned az életemet?-arcán folytak végig könnyei.
-Nem tönkre tenni akarom,de fogd már fel,hogy még mindig téged szeretlek!Selena egy nagy hiba volt az életemben és az is amikor veled voltam és megcsaltalak,nem így akartam ezt az egészet.-de mind ez hiába való volt.
-Menj el kérlek!-mondta.
-Ez az utolsó szavad?-kérdeztem.
-Milyen utolsó szó?És te amúgy is ki vagy?Detti ki ez a srác?-kérdezte az a srác akivel Detti találkozgat.
-Senki ő már a múlté!-felelte Matnek,majd nekem is választ adott a kérdésemre-Igen,ez az utolsó szavam!
Mindent megbántam,amit vele tettem,teljes mértékbe,rájöttem,hogy a Selenaval való kapcsolatom egy nagy hiba volt és az is,hogy megcsaltam.
Bár visszapörgethetném az időt,hogy helyre tudjam hozni a dolgokat,de sajnos nem tehetem,mert nem tudom megtenni,csak ez az ami megakadályoz ebben.
Hátat fordítottam neki,majd a kocsimhoz sétáltam,véletlen egyszer még utoljára hátrapillantottam és amit akkor láttam..szíven szúrt.
Fájt,hogy többet nem tarthatom karjaim között,többé már nem csókolhatom puha mézédes ajkait,fájt,hogy többé nem húzhatom magamhoz,nem vigasztalhatom ha valami bántja,nem érezhetem finom illatát,de a legjobban az fájt,hogy most más karjai között pihen és ajkai más ajkához érnek,nem az enyémhez,s ebben a percben gördült végig egy könnycsepp az arcomon.

Beszálltam kocsimba lehajtottam a feljáróról,kifordultam az utcából és megfogadtam,hogy soha többet nem fog látni,pont ahogy kérte.

                                                                              ~*~

Ez idő alatt stílust váltottam barna,göndör hajam lett,aktívan használom az instagramomat és sok képet posztolok amin Mattel együtt vagyunk.

#with my love

hmm...

go dance

                                        

#my birthday

my crazy moment

                                                                 ~°~°~°~°~°~°~°~°~

Bocsánat,hogy a rész közepébe írok,most jön egy váratlan fordulat,ami miatt ketté kellett volna szednem a részt és akkor igen rövidre sikerült volna,azt meg nem akartam,ezért most egy részben van 2 rész,ha értitek mire gondolok,további jó olvasást.

                                                                      35.rész 2/2

                                                                     Awaking?
Ehhez a részhez ezt a zenét párosítottam:https://www.youtube.com/watch?v=3ExWsVFJlFo


Gépek csipogó hangjait hallom,a fejem sajog,hol vagyok?
-Kicsim kérlek ébredj fel,térj magadhoz,nem hagyj itt minket.-hallottam meg egy női hangot.
Lassan nyitottam ki a szememet,s síró édesanyámat pillantottam meg,megszorítottam kezét,hogy észre vegyek felébredtem,de sajnos még mindig nem tudom mit keresek ezen a helyen.
Fel akartam ülni,de anya visszatartott.
-Kicsim ne mozogj,hívok orvost,hogy felébredtél!-óvatosan átölelt.
Pár perc múlva anya vissza jött mögötte pedig egy 50-es éveiben járó férfi sétált.
Megvizsgált,majd félre vonultak beszélgetni anyával.
Később visszajött anya és beszélgetni kezdtünk,bár kicsit nehezemre esett,ugyan is a fejem még mindig sajog.
-Hogy kerültem ide?És mióta alszok,mióta vagyok itt?
-Kicsim nyugodj le,mindent elmondok!-mondta,majd belekezdett a hosszú történetbe.
-Hat hónap??-nyíltak nagyra szemeim.
-Igen!Hat teljes hónapig feküdtél itt,kómában,az orvosok fel akarták adni a küzdelmet,de nem hagytam,küzdöttem érted.
Nem mondtam semmit csak megöleltem.
-És Justin?Fogadok meg sem látogatott,nem keresett,biztos most is Selenaval van.
-Nem kicsim!Nem volt olyan nap,hogy ne jött volna be hozzád,volt olyan amikor itt aludt a széken az ágyad mellett és olyan is amikor nem akart haza menni,de hazaküldtem,addig én voltam veled,most pedig kint ül és várja,hogy bejöhessen hozzád megnézni téged.
-Teljesen biztos?
-Hazudtam én neked valaha?
-Nem!Kérlek engedd be!
Ezután lassú léptekkel lépett be az ajtón,tudtam mit tett velem,hogy megcsalt Selenaval,de ennek ellenére nem tehet a balesetről,én nem néztem szét mielőtt az útra léptem ezért nem haragszom rá,viszont az,hogy megcsalt...nem tudom mikor fogok újra teljesen megbízni benne,vagy akár másik fiúba.
-Szia.-ült le az ágyam mellett lévő székre.

Erre én nem válaszoltam,csak bólintottam egyet.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Mondhatni jól,de a fejem eléggé sajog.És te mit keresel itt?
-Hozzád jöttem!
-Hol hagytad Selenat?
-Már hat hónapja nem láttam és még csak nem is beszélek vele!
-Lecserélt téged egy jobb srácra?Látod ez a baj,nem hiszel a téged körülvevő embereknek!Emlékszel amikor azt mondtam szeretlek?Azt tényleg komolyan is gondoltam,azt hittem te is de rá kellett jönnöm,hogy ez nem igaz!
-Mindenben teljesen igazad van,de egy dologban nincs,méghozzá abban,hogy nem szeretlek,mert ez egy teljes nagy hazugság!
-Akkor miért tetted mind ezt vele?
-Mert hülye voltam,egy önfejű,nagyképű görény.Hidd el Detti szeretlek!Ha nem szeretnélek,most itt lennék?Vagy az elmúlt hat hónapban itt lettem volna minden egyes nap az ágyad mellet?Még volt,hogy aludni sem aludtam,azt vártam,hogy mikor ébredsz már fel,hogy mind ezt elmondjam neked,az egészet sajnálom és nagyon szeretlek,szeretném,ha meg tudnál nekem bocsájtani mind azon dolgokért amit elkövettem!
Nem tudtam mit tegyek,mondjak valamit vagy inkább hallgassak?
Inkább csendben maradtam,megfogtam a kezét és a gyönyörű barna szemeibe néztem.
Igazából nem tudok haragudni rá,mert teljes szívemből szeretem,ezt a dolgot csak az értheti aki életében legalább egyszer szeretett már úgy valakit,hogy soha nem tudtam elengedni azt hiszem ezt hívják igaz szerelemnek.
-Kérem fáradjon ki a kórteremből,a betegnek nyugalom és pihenésre van szüksége.-szólt a nővér J-nek.
-Később vissza jövök!-homlokon puszilt,majd úgy tett ahogy a nővér mondta.

                                                                              ~*~

Kicsit elaludtam,mert amikor felkeltem egy barna számpárral találtam szembe magam.
-Anya hol van?
-Elment haza ,és mivel nem tud ki vigyázni Leahra,estére otthon marad és majd csak holnap reggel jön vissza,de ha akarod én maradhatok!
Nem is tudtam,mit válaszoljak rá,de végül igent mondtam.
Sokáig fent voltam és beszélgettünk,meg végül is amennyire lehet egy kórházban elhülyültünk.Majd mind a ketten elaludtunk. 

Reggel a nyugalmas alvásunkból a reggelit behozó nővér zavart meg.
-Jó reggelt!-nyújtottam át a tálcát.
-Köszönöm!Nővér esetleg nem tudja,hogy mikor mehetek haza?-kérdeztem.
-A reggeli vizit után minden kiderül.-válaszolta kedvesen.
-Rendben köszönöm!-majd kilépett a szobából.
Elfogyasztottam reggelimet,majd meg is érkezett a fő orvos a többi orvossal,mindent elmondtak,megvizsgáltak és végre holnap haza mehetek innen.
Justin haza ment átöltözni,de azt mondta vissza jön,amit remélem be is tart,mert már nagyon unalmas a fehér falakat bámulni egész álló nap. 
Két teljes óra telt el mióta elment,már itt kellene lennie,ekkor kopogást hallottam az ajtón és belépett egy csokor rózsával a kezében és küldött felém egy puszit is.

-Hogy van a beteg?-jött közelebb.
-Már jól,képzeld holnap haza mehetek.
-Király!Nézd ezt neked hoztam.-nyújtotta át a rózsát.
-Köszönöm!
-Meg még ezt is neked hoztam.
Kezdett vészesen közeledni majd átadta második "ajándékát".

Ez lett volna a "2" rész egyben,azt hiszem extra hosszúra sikeredett és remélem tetszik is!Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket és a pipát,minimum 5 komment után hozom a következő részt.Addig nézzetek be a másik blogomba is:https://lovetrianglewithjustinbieber.blogspot.com