34.rész

Pár nappal később,a megbeszélt randi napja előtt kaptam egy újabb furcsa emailt,szintén az ismeretlen feladótól.

"Szeretnék veled találkozni ma este.Legyél a Starbucks kávézóban este 8-kor,én is ott leszek!"

Ismételten nem válaszoltam neki,s persze meg sem fordult olyan a fejemben,hogy el akarok menni erre a találkozónak nevezett valamire és így is cselekedtem.
Mivel már rég elmúlt este nyolc és fáradt is vagyok,megyek és lefekszek aludni.
Hamar álomba merültem és valami szörnyűségeset álmodtam.

                        ~ Reggeli visszaemlékezés az álomra ~

Bevásároltam,s mivel anyáék nincsenek itthon,arra gondoltam este meglepem Justint és átmegyek.
A nap hamar eltelt,kitakarítottam a szobámat,főztem magamnak egy kis milánóit,megebédeltem,majd leültem a tv elé,de mivel nem volt benne semmi érdekes kikapcsoltam.
Elővettem laptopomat és böngészni kezdtem a közösségi oldalakat,amiken szintén nem volt semmi érdekes,még a bulvár hírek sem voltak érdekesek,ezért laptopomat is félre tettem és inkább aludtam...
Pár órával később,pontosabban délután 5-kor keltem fel.
Elindultam a fürdőszobába elkészülni az estére,lefürödtem,belebújtam kedvenc ruhámba,egy halvány smink,le az emeletről,ajtót bezár és már el is indultam barátomhoz.
Itt állok az ajtó előtt,egyszer már megnyomtam a csengőt,de senki nem nyitott ajtót,pedig az egyik szobában fel van kapcsolva a villany. 
Fogtam magam és beléptem az ajtón,de síri csend volt,felmentem az emeletre,de még mindig nem hallok egy hangot sem,benyitottam pár szobába és egyikben sem volt egy lélek sem.
Utoljára hagytam Justin szobáját és reménykedtem benne,hogy azért nem nyitott ajtót mert alszik,de amikor kinyitottam az ajtót ...amikor kinyitottam az ajtót sajnos csalódnom kellett.
Szemeimből patakokban folytak a könnyek,s azonnal kirohantam nem csak a szobából,hanem az egész házból.
-Detti várj,kérlek beszéljük meg!
-Még is mit akarsz ezen megbeszélni?
-Ez nem az aminek látszik!
-Mi nem az aminek látszik?Az,hogy ott fekszel egy szál boxerben,szinte majdnem meztelenül amellett a ribanc mellett?És ráadásul ő is alsóneműben fekszik az ágyadban?!Ezen mi nem az aminek látszik és mit akarsz ezen megmagyarázni?Tűnj a szemem elől!
Karom után kapott,s a csuklómat sikeresen elkapta,magához húzott annyira,hogy egy tű sem fért volna el közöttünk,a szemembe nézett és annyit mondott "Szeretlek"a jutalma pedig nem egy csók volt,ha nem egy hatalmas pofon csattan az arcán.
Ezek után mit vártok,majd a karjaiba omlok és élünk tovább boldogan,mint ha mi sem történt volna?Nem!

                                                                ~ Visszaemlékezés vége ~

Az estére megbeszélt randi az állatkertben lesz,mind a ketten szeretjük az állatokat ezért döntöttünk a helyszín mellett,majd utána beülünk egy kávézóba,vagy valahova vacsorázni.
Elkezdtem készülődni,fürdés,ruha smink és már csengettek is,ajtót nyitottam behívtam a nappaliba Matet amíg még elvégzem az utolsó simításokat magamon,majd elindultunk.
Az állatkert nagyon tetszett ,épp a parkban ücsörgünk az egyik padon,beszélgetünk és csináltunk pár képet,most pedig indulunk az étterembe,mert kicsit megéheztem.
Ez az étterem,nem egy drága hely,a célnak megfelelő otthonos,de még is van benne valami ami széppé teszi.
Én csak egy salátát rendeltem,míg Mat valami főtt ételt választott.
Kihozták az ételeket és alig,hogy belekezdtünk a vacsorába kaptam egy SMS-t egy ismeretlen számról.

"Remélem finom a vacsora és jól elszórakoztok az étterembe azzal a kis bálygúnárral,mindig látlak hol vagy és mit csinálsz.Szakíts azzal a sráccal,mert szeretlek,fogd már fel!"

-Minden rendben?-kérdezte Mat.
-Persze,folytassuk a vacsorát!-válaszoltam kicsit idegesen.
Még is ki az a hülye,aki minden lépésemet figyeli és követi?
Csak is egy mániákus őrült lehet.
Folytattuk nyugalmasan a vacsorát,annak befejeztével belekortyoltam italomba,fizettünk majd tovább álltunk és sétáltunk az éjszaka leple alatt.
Amikor már tényleg későre járt indulni készültem haza.
-Ideje haza menni.
-Hazakísérlek.
-Köszönöm!-mosolyogtam a fiúra.
Nem volt egy rossz döntés részéről és részemről sem,hogy haza kísért,mert egész úton hangokat hallottam a fák és bokrok mögül és olyan érzésem volt,mintha valaki figyelne,emiatt óvatosan lépkedtem egészen hazáig.

Beléptem szobámba és kidőltem az ágyon,elővettem laptopom,s az emailok között megint egy ismeretlen levél.

"Remélem jól érezted magad,hmm..és milyen udvarias ez a Mat gyerek,hazakísér,ölelget...Majd rá fog jönni kivel kezdtél!Remélem rá jössz mit hagysz kis és ,hogy mit vesztettél!Addig is jó szórakozást vele,élvezd amíg lehet!" 

Eddig csak kétségeim voltak,de most már teljesen biztos vagyok abban,hogy aki az SMS-t és Emileket küldi az nem két külön  személy.
Teljesen meg vagyok rémülve,a könnyeim is próbálnak utat törni maguknak,de nem hagyom,erősnek kell lennem.
Lehet csak valamelyik hülye osztály társam szórakozik és járatja velem a bolondját.
Megpróbáltam elaludni,de nem ment,egész este csak forgolódtam az ágyamban,teljesen tehetetlennek érzem magam,mert az is vagyok,nem tudom mit tehetnék vagy mit cselekedjek,de egyet biztosra tudok:nem szabad,hogy az érzéseimet és tetteimet befolyásolják ezek az üzenetek,igen is úgy érzem bele szerettem Matbe akár akartam akár nem,s senki sem mondhatja meg kivel járjak és mit cselekedjek.
Reggel amikor tükörbe néztem eléggé megviseltül néztem ki,hatalmas karikák pihentek a szemem alatt,amitől csak még jobban úgy éreztem semmi kedvem sincs a mai napot végigszenvedni.
Felvettem egy ruhát,ami mára pont tökéletes. 

Bementem gardrób szobámba,s leültem a hatalmas smink asztalomhoz,ahol próbáltam eltüntetni a karikákat a szemem alól,közben Leah is bejött és leült az ő kis asztalához,ami még apától kaptam régen. 
Régen az enyém volt,de neki adtam Leahnak,így legalább tud játszani vele és nem kellett kidobni ezt az emléket.

Leah kis asztala:

Miután Leahval "elkészültünk" lementünk reggelizni,épp a tál müzlimet ettem amikor csöngettek.
-Nyitom!-kiabált anya a nappaliból.
Az ajtóhoz igyekezett kinyitotta azt,majd egy kósza pillantást vetve a vendégre elkiabálta magát.
-Kicsim téged keresnek!
Tudtam,hogy ez nekem szól,de ki kereshet?
Leugrottam a bár székről,majd az ajtó fele vettem az irányt,persze amikor megláttam ki is keres,az utolsó falat müzlitől majdnem megfulladtam.
-Te még is mit keresel itt?-vágtam értetlen fejet,s döbbentem bámultam magam elé.
-Téged!....

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszett,elég hamar meghoztam,mert volt egy kis idő írni és rémlem megérte ezt a kis időmet belefektetni! <3 Következő részt nem kevesebb mint 5 komment után hozok! Jó hétvégét és jó olvasást nektek! 
                      Detti :)