27.rész Goodbye!

Elkezdtük táncunkat,mindenki táncolt,s voltak akik közben minket figyeltek.

Befejezve a táncot elmentünk puncsot inni,majd én leültem Dallashoz egy kicsit beszélgetni,aki láthatólag elég jól el volt foglalva egyik évfolyamtársunkkal.
-Ne haragudj,hogy nem mentem utánad,csak láttam amint Sarah utánad sietett,aztán meg... Justin is pff..!-mondta.
Nem tudtam mire vélni viselkedését.
-Nyugodtan jöhettél volna,nem történt semmi!Előtted nincsenek titkaim!-mosolyogtam.
-Ne haragudj!-ölelt meg és nyomott egy nagy cuppanós puszit arcomra.
-Nem haragszok!-öleltem vissza.
Még sokáig eltartott a bál,pontosan nem is tudom meddig ugyan is az a pár alkoholos ital eléggé megcsapta fejemet.
Arra emlékszem,hogy szóltam partneremnek,majd útnak indultam haza.
Körül belül fél úton járhattam,amikor egy nagy,erős fénycsóva vakított el,s innen nem rémlik semmi.
Reggel saját ágyamban ébredtem,s azt hittem Dallas fekszik mellettem,de tévedtem,ex barátom feküdt mellettem derekamat karolva,édesen aludva az igazak álmát ajkait apró mosolyra húzva.

Azt hiszem boldog vagyok,vagyis boldog lennék,ha az egész dolog amit tett,meg sem történt volna.
Ha nem történik meg,még mindig együtt lehetnénk,akkor nem csak csak úgy feküdnénk itt egymás mellett,mint két idegen ember.
Kiszabadítottam magam öleléséből,bementem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet,később szekrényemhez igyekeztem,majd kiválasztottam mit is veszek fel ma.
Erre a darabra esett a választásom,egy szombati napra pont tökéletes,ha épp vásárolni támad kedvem.

Kilépve a szobámból Justin még mindig aludt.
Lesiettem a konyhába reggelizni.
Testvéreim még aludtak,egyedül anya volt az aki elég korán kipattant az ágyból. 
-Szia kicsim,milyen volt a bál?-kérdezte mosolyogva. 
-Reggelt anya,hát elment,de azért nem volt olyan rossz. 
-Látom,nem egyedül jöttél haza.-kortyolt bele a teába,azt várva meséljek neki az estéről. 
-Ittam pár koktélt,ami kicsit megütötte a fejemet,elindultam haza egyedül,majd útközbe valami nagyon erős fénycsóva elvakított és nem emlékszek semmire.-ittam teámból. 
-Egyedül indultál haza?És ha valami bajod esik?Jobb lett volna ha érted megyek! 
-Anya...nem vagyok már kisgyerek!-förmedtem rá. 
Nem volt kedvem a szokásos hegyi beszédet végig hallgatni.
Kezembe vettem egy almát és elindultam fel a szobámba.
Lassan lenyomtam a kilincset,halkan nyitottam ki az ajtót,s Justin még mindig aludt.
Hogy teljesen megbizonyosodjak róla tényleg alszik-e,ágyam mellé sétáltam és Justin felé hajoltam.
Sikerült megbizonyosodnom hogy tényleg alszik,így megfordultam és el is indultam volna,ha egy személy nem tart vissza és nem ránt vissza az ágyra. 
-Jó reggelt királylány.-mosolygott. 
-Reggelt neked is.-húztam mosolyra számat. 
Hosszasan figyeltem barna szemeit,ahogy ő is ezt tette velem,nyakát átkarolva túrtam bele hajába,majd közelebb hajoltam hozzá,s lágy csókot leheltem ajkaira.
Úgy éreztem nem tudok rá haragudni,jobb vele mint nélküle és én nem akarok nélküle élni.
Fordított helyzetünkön és felém kerekedett,majd heves csókcsatába kezdtünk,amit egy kopogás zavart meg.
Leah jött be az ajtón egyik kezével szemét dörzsölte,másikkal pedig nagy plüssmackóját vonszolta maga után.
Felültünk az ágyon,megigazítottam hajamat és ölembe vettem,s nyomtam egy puszit homlokára. 
-Át viszel ma Jazmynhez?-kérdezte. 
-Nem ígérem,de ha lesz időm elviszlek.-válaszoltam. 
Felállt ágyamon és Justin nyakába ugrott. -Justiiiiin.-mosolygott-Ugye otthon lesz ma Jazmyn?Ugye átmehetek? 
-Teljesen biztos vagyok benne,hogy otthon lesz.-mondta. 
-Lemegyek a nappaliba,majd jössz.-nyomtam egy puszit J arcára és lementem az említett helységbe. Anya is ott tartózkodott,épp az új kollekcióját tervezgette,én bekapcsoltam a tv-t amiben ma sem ment semmi értelmes műsor,így inkább elő vettem laptopom és zenét hallgattam.
Nemsokkal az után,hogy lejöttem Leah is lejött,majd rá 5 percre Juss is levánszorgott szobámból. 
-Jó reggelt Barbara.-mosolygott az említett személyre,majd helyet foglalt mellettem. 
Laptopomat félre tettem,s csak ültünk csendben a kanapén,fejem Justin vállán pihent,kis apró csókokkal hintette hajamat és homlokomat egyaránt. 
-Most haza megyek,anya már vár,de később vissza jövök és elvisszük Leaht Jazmynhez!-mondta 1000 wattos mosollyal az arcán. -Várlak.-öleltem meg,s csókváltás után becsukta maga mögött az ajtót. 

                                                                      ~ Kb. 6 órával később ~ 

Már mindjárt 6 óra és Justin még sehol sincs.
Ekkor hangos dudálást hallottam,kinéztem az ablakon és megérkezett J fehér autójával.
Leaht felültettem a pultra,ráadtam cipőjét és kabátját,elköszöntünk anyától és már indultunk is a jármű fele.
Úgy 20 perc után megérkeztünk egy ismeretlen házhoz,biztos itt lakik Justin apja a kicsikkel.
Beléptünk az ajtón,s húgom már szaladt is a vele szemben ám az ajtótól távolabb álló Jazmynhez.
Velem szembe pedig egy kedves,fiatal nő állt. 
-Szia Justin,örülök hogy megjöttetek.-mondta a fiatal nő. -Jó estét.-köszöntem. 
-Szia Erin vagyok,nyugodtan tegezhetsz!-mosolygott. 
-Szia én meg Jeremy,Justin apja,ő pedig itt Jaxon.-mutatkozott be Jeremy is. 
-Örülök,hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam,e-közben Juss már a 2 lánnyal játszott. 
Nem is tudom,de valahogy amikor itt van a szerettei közt,teljesen más mint amikor az utcákon sétál vagy amikor a koncertjeiről van szó,s a gyerekekkel is elég jól elvan.
Bementünk a konyhába és ott beszélgettünk,majd eljött a vacsora idő amire (mint utólag kiderült) hivatalosak vagyunk.
Mindenki leült a nagy asztalhoz,s boldogan fogyasztottuk Erin főztjét,ami nagyon finomra sikeredett.
Felálltunk az asztaltól én segítettem elmosogatni,míg Jeremy,Jaxon és Justin a nappaliba kergették a lányokat. 

-Te is abba a suliba jársz ahova Justin?-kérdezte Erin. 
-Igen,és egy osztályba.-mosolyogtam. 
-Szóval te is énekelsz? 
-Ez az életem,már kiskorom óta zongorázok és gitározok,mellette pedig énekelek. 
-Remek.És ti most együtt vagytok?-kérdezte kedvesen,de ez engem akkor is elég rosszul érintett,mivel magam sem vagyok tisztába vele. 
Épp meg akartam szólalni,mikor hátulról átkarolta derekamat Justin. 
-Együtt vagyunk!-válaszolt helyettem a kérdésre és elmosolyodott. 
Ezek után hátra fordultam és csak vártam,mi fog történni.
Mélyen szemembe nézett az ő gyönyörű barna szemeivel,s mosolyra húzta száját. 
-Szeretlek!-mondta. 
Át ölelt,láttam a szemében azt a csillogást amit még soha,majd magához szorított. 
-Szeretlek .-ennyit mondtam,de benne volt minden ebben a szóban amit éreztem. 
Átmentünk a nappaliba és leültünk beszélgetni,Jaxon folyamatosan oda hozta nekem kedvenc játékait,ölembe vettem és mutogatni kezdte őket.
Jeremy és Erin elvonultak kicsit,mi pedig beszélgetni kezdtünk. 
-Ez az előbbi dolog..-kezdtem bele. 
-Mire gondolsz?-kérdezte,s közben ölemben ülő öccsét csikizte. -Amikor azt mondtad szeretsz... szóval azt tényleg komolyan gondoltad? 
-Teljes mértékben!-kulcsolta össze kezünket. 
Felálltam,s a kis szőkeséget felvittem szobájába ahol szülei már gondosan elkészítették számára ágyát.
Nem akart elaludni,így énekelni kezdtem neki egy altatót,mire végre elaludt.
Csak álltam ágya mellett és figyeltem minden egyes levegővételét,valaki halkan besétált a szobába és mellém lépett. 
-Ugye milyen édesen alszik? 
-Pont mint te.-mosolyogtam a mellettem álló személyre.

Felé fordultam,arcomat kezei közé vette,s lágy,vággyal teli csókot lehet ajkamra.
Ezt a mesés pillanatot mobilom csörgése szakította meg,kereszt szüleim telefonáltak,hogy örülnének ha egy héttel hamarabb mennék,nem volt más választásom,igent mondtam. 
-Justin mehetünk?-kérdeztem,mert Leah már majd elalszik karjaimban. -Induljunk!-kulcsolta össze kezünket,s húgomat elvette tőlem. Húsz percet kocsikáztunk mire hazaértünk,Leah betettem saját ágyába,én pedig elvonultam saját kis birodalmamba,Juss pedig hazament. 

                                                               ~ Pár nappal később ~

Holnap indul a repülő Spanyolországba.
Már majdnem mindent összepakoltam,csak pár apróság maradt a végére.
Justinnal nem beszéltem egész héten,nem hívott,de nem is keresett. 
Reggel van hajnali 5 óra.
Kereken 2 óra múlva indul a gépem,de már is elindulunk,ugyan is a reptér 30 percnyi autóútra van tőlünk és azért is,hogy ne kelljen kapkodni,így hát útnak is indultunk.

Egy telefonhívást sem kaptam Jusstól ez azért eléggé bántott,hogy elutazok és még csak nem is érdekli. 

                                                                        ~ Justin Bieber ~ 

Most biztosan utál,amiért nem is kerestem egész héten,de a sok stúdiózás meg fellépés mellett időm sem volt semmire.
Azt hiszem ma indul Spanyolországba,elmegyek hozzájuk és kiviszem a reptérre.
Csengettem,de senki nem nyitott ajtót,már biztos elmentek.
Hosszas autózgatás után kiértem a reptérre,de mivel özön ember volt reménytelennek tartottam azt,hogy megtaláljam a nagy tömegben.
Odamentem az információs pulthoz,szóltam az ott tartózkodó fiatal hölgynek és bemondtak egy nevet,már csak arra kell várnom,hogy megérkezzen.

                                                                                ~*~ 

A reptéri bemondóba meghallottam a nevemet,elég fura dolog ez. 

"Felhívjuk kedves utasaink figyelmét,hogy Detti Campbell kisasszonyt várják az információs pultnál.Köszönjük!" 

Anyára egy értelmetlen,kérdően néző arccal néztem.
Nem értettem mi ez az egész,ki szórakozik velem?
A pult felé kezdtem sétálni,ami kicsit messzebb volt.
Nem láttam semmit csak azt,hogy egy csomó lány szinte "majd felmászik" a pultra,annyira tolonganak.
Még mindig nem értettem semmit,aztán amikor megláttam azt a gyönyörű barna szempárt,már mindent értettem.
A lányokat arrébb küldte,s én egyenesen ölelésre nyitott karjaiba ugrottam. 
-Ne haragudj,hogy nem kerestelek,de a sok stúdiózás meg a fellépések.Semmire sem volt időm.-kereste a kifogásokat. -Utállak!-toltam el magamtól,de igazából nem haragudtam rá. Értetlen fejet vágott,én pedig tök komolyan néztem rá.
Közelebb léptem hozzá,nyaka köré fontam karomat,mélyen a szemébe néztem és vártam a csodát.
Megéreztem puha telt ajkait enyémen,s a pillangók egyből elkezdtek repkedni. 

"Kérjük a Spanyolországi járatra az összes utas kezdje meg a felszállást,mert a járat 15 perc múlva indul.-mondta a hangosbemondó."

-Indulnod kell kicsim.-mondta anya. 
Nehéz a búcsúzkodás a szeretteimtől,bár csak egy hónapra megyek,de az akkor is elég hosszú idő. 
-Hát...mennem kell.-mondtam-Szeretlek és mindig is szeretni foglak,ezt ne feledd. 
-Ezzel most mit akarsz mondani?-kérdezte. 
-Bármi is történik az egy hónap alatt,nem foglak elfelejteni!-kihullott egy könnycsepp a szememből. 
Nem céloztam semmire sem,nem mondtam ki teljesen érthetően hogy szakítsunk,de lényegében erre gondoltam.
Ki tudja mi fog történni az egy hónap alatt,lehet megcsal,vagy épp velem történik valami baleset..bele sem merek gondolni ezekbe.
Nekem is nagyon fáj amit teszek,de így a legjobb. 
-Most szakítani akarsz?-kérdezte ledöbbenten. 
-Így lesz a legjobb!-sírtam. -Kinek? 
-Mindenkinek!-mondtam. 
-Az volt a legjobb mindkettőnknek,amikor együtt voltunk!-lökte oda a szavakat idegesen. 
-Ne nehezítsd meg a dolgom,kérlek. Könnyek között öleltem át,s csókoltam meg talán utoljára,majd a kapu fele vettem az irányt hátra sem nézve és felszálltam a gépre.

Remélem tetszik a rész,ha igen hagyj nyomot magad után.Szeretném ha minél több komment össze gyűlne mint az előbbi részekhez!És az is jó lenne,ha minél több feliratkozóval gazdagodhatna az oldal!Több mint 3300 megtekintésnek pedig nagyon örültem.Köszönöm! <3 
                Love Detti :)