26.rész A bál

Mivel meg lett az 5 komment (az enyémmel együtt 10,aminek nagyon örültem!)Meghoztam a következő részt!Többen mondtátok,hogy jól írok,ne hagyjam abba.Nem fogom abba hagyni,de ezért cserébe csak pár kommentet kérnék,ami szerintem nem nagy dolog,hogy leírjátok a véleményeteket!És túl a 3100 megtekintésen,aminek nagyon örülök,viszont az öröm még nagyobb lenne ha e-mellé pár feliratkozó is társulna és ha ezt a 3100 kicsit feljebb tornáznánk.Minden esetre még egyszer köszönöm a kommenteket,annyira jól esik őket olvasni,azt hogy tetszik ahogyan írok,nagyon köszönöm nektek a támogatást! <3 
                   Love Detti :)

Csodás napsütéses madárcsicsergős reggelre ébredtem,ami feldobta egész reggelemet.
Talán mondhatom azt,hogy minden szörnyűséget ami eddig történt elfelejtettem.
Örömmel teli nézegettem gardróbomban a ruháimat,mit is vehetnék ma fel,majd választottam.
Mosollyal az arcomon sétáltam le az emeletről egyenesen a nappaliba,ahol húgom nevetve nézett valamiféle rajzfilmet.
Leültem laptopom elé,s nézegetni kezdtem a twittert meg a facebookot.
Nem találtam semmi különöset,így inkább kerestem egy filmet amit megnézek,a nap többi részében meg majd elfoglalom magam valamivel.
Leah továbbra is a tv-t nézte anya elment dolgozni,Adam megint Lexinél van.
A bálra senki sem hívott el,de lehet egyedül is elmegyek.
Előttem az egész nap,van időm eldönteni mit is akarok igazán.
Úgy egy óra elteltével,amikor vége lett a filmnek amit néztem,gondoltam húgomat elviszem a játszótérre,had örüljön egy kicsit.
Elmentünk a játszótérre,mind addig örültem,míg Leah a többi gyerekkel játszott,de az örömöm elszállt abban a pillanatban,amikor már nekem is be kellett szállnom a játékba és testvéremmel homokoznom kellett.
Pár órát töltöttünk a parkban,hazafele indultunk és sétálásunk közben húgom elengedte kezemet,s szaladni kezdett számomra ismeretlennek látszó személy fele,ahogyan egyre jobban közeledtek felém megismertem őket.
Rá sem néztem a személyre csak elkaptam testvérem karját és próbáltam volna megindulni,de az én karomat is elkapta valaki. 
-Várj!-kiáltotta. 
-Nem akarlak látni!Felfogtad?Menj vissza a kis sztár életedbe engem meg hagyj békén,felejts el! 
Fájtak a saját szavaim,még mindig szeretem,de a egyszer megtette megteszi majd még egyszer,meg még egyszer..,nem bocsájthatok meg neki!
Nem!
Vettem erőt magamon és kezemet kirántottam kezei közül,de ezután derekam után kapott,magához húzott.
Megcsókolt,de nem csókoltam vissza..elsőre.(!)
Hosszasan húzva a dolgot végül én is vissza csókoltam,olyan érzés keringett bennem,mint ha nem lenne más választásom és kötelező volt megtennem,de nem nem volt kötelességem megtenni,ez is azt bizonyítja,ha a közelében vagyok elgyengülök,nem tudok ellent mondani,parancsolni testemnek.
Végül eltoltam magamtól. -Leah,indulunk!-szólítottam fel húgomat. 
-Nem.Én itt maradok!-mondta. Kezembe vettem és Justint ott hagyva indultunk el a parkból egyenesen haza,útközben letettem Leaht kezemből,s apró könnycseppek gördültek le arcomon.
Hazaérve berohantam a konyhába készíteni valamit ebédre.
Megebédeltünk,felmentem szobámba zenét hallgatni és nézegetni kezdtem a barátnőimmel készített képeket.
Elég hosszú ideig nézegethettem a képeke,mert már beesteledett,Dallas haza jött a haverjától és bevonult a szobájába,anya is nemsoká haza ér,én pedig..hát úgy döntöttem nem megyek a bálba.
Senki nem hívott el,a barátnőmmel összevesztem,egyedül meg nem megyek.
Ekkor kopogást hallottam. 
-Bejöhetek álomlány?-kérdezte. Lecsuktam laptopom,s elmosolyodtam azon amit mondott,majd beljebb lépett.
Már egy ideje így hív "álomlány",nem tudom miért mondja ezt,de egyáltalán nem zavar. 
-Mit szeretnél? 
-Nem öltözöl?Nem készülsz a bálra? 
-Nem megyek,nem hívott meg senki,egyedül meg mi értelme elmenni?-kérdeztem. 
-Gyere velem,én sem hívtam el senkit!-mosolygott. 
-Nem is tudom..-hezitáltam. 
-Ne kéresd magad!Öltözz!-majd becsukta maga mögött az ajtót. 
Úgy tettem,ahogy kérte egy fél óra alatt el is készültem mindennel smink,ruha,haj és a cipő.
Indulhatunk is a bálba.
Egy ilyen ruhát vettem fel.

Hajamat megmostam és mivel teljesen egyenes vasalnom sem kellett,mind ehhez egy egyszerű sminket tettem fel.
Anya elvitt minket kocsival,a suli előtt megálltunk,kiszálltunk a járműből és egyenesen a tornaterem fele sétáltunk. 
Minden olyan gyönyörű volt.

Mesébe illő pillanat volt az amikor beléptünk a terembe.
Lassan nyílt ki előttünk az ajtó,besétáltunk párommal,minden tekintet ránk szegeződött,nagy mosollyal sétáltunk a tömegben a táncparkett közepére,épp beértünk a kiszemelt helyre,a Dj zenét váltott pörgősebbről egy lassabb zenére.
Dallas kezét derekamra helyezte,az én kezeim pedig vállán pihentek tarkója mögött összekulcsolva.
Végre azt éreztem boldog vagyok.
Úgy egy óra múlva bejelentette az igazgató,hogy mindenki üljön le az asztalhoz ami gyönyörűen volt megterítve.

Dallas mellé ültem le,s másik oldalamra pedig volt barátnőm telepedett le,nem nagy örömmel,de vissza köszöntem neki.
Velem szembe pedig pont az a személy ült le akit ma már nem akartam többször látni,mellé pedig Cher ült le.
Megkaptuk az előételt,majd a főételt és végül a desszertet is,minden nagyon finomra sikeredett.
Dallasszal is elég jól elvoltam,nem bántam meg,hogy eljöttem...vagy mégis?
Egy pillanatra a színpad felé néztem,majd amikor vissza fordultam azt láttam,hogy Cher elég jó ízűen falja exbarátom ajkait.
Rosszul esett látni,hogy ajkai nem az enyéimen mozognak,hanem másén.
-Elnézést.-álltam fel az asztaltól.-Mindjárt jövök!-közöltem Dallasszal.
Kezembe kaptam laptáskámat és lassan kabátom felé indultam,felvettem azt majd kisétáltam az ajtón.

                                                                                  ~Sarah Johnson~

Nem tudom mi ütött Dettibe,vagyis én hibáztam,egy óriási hibát követtem el,de már 1000x megbántam.
Meg értem,hogy haragszik rám,de utána megyek,megnézem mi a baja lehet.
Felálltam az asztaltól és egyenesen a suli udvarára sétáltam,ahol a fák alatt lévő padon meg is találtam a keresett személyt.
Könnyei szinte vízesés szerűen hullottak le a földre.
Leültem mellé a padra,nem mondtam neki semmit csak megöleltem.
Meglepettségemre ő is visszaölelt.
-Detti tudom,hogy nagyon megbántottalak,de nagyon sajnálom,és tudom a sajnálatommal nem megyek semmire,de már 1000x megbántam a dolgot.Nagyon hiányzol és a barátságunk is!Kér..-félbeszakított.
-Én csak azt akarom,hogy minden olyan legyen mint régen.-arcán még mindig a könnycseppek folytak végig.
-Minden olyan lesz mint régen,megígérem!-szorítottam magamhoz.-Kérlek bocsáss meg!
Nem szólt semmit,csak ő is szorított ölelésén.
Ekkor abbahagyva beszélgetésünket megjelent egy harmadik személy.
-Magunkra hagynál?-kérdezte a harmadik személy.
Felálltam,s vissza sétáltam a tornaterembe.

                                                                           ~Justin Bieber~

Én nem akartam azt az egészet amit Detti látott,de nem tudtam leszedni magamról Chert.
Ezzel már megint elbasztam az esélyemet.
Láttam,hogy Sarah utána ment,megkeresem őket,hát ha tudok beszélni Dettivel.
Tíz perc keresgetés után megtaláltam őket a suli udvarán elhelyezkedő nagy fa alatt lévő padnál.

-Magunkra hagynál?-mondtam Sarahnak,aki távozott is.
-Figyelj tudom,hogy hibáztam..nem kellett volna megtettem ezt,főleg nem a legjobb barátnőddel.És ez a mostani dolog Cherrel én nem akartam,ő játszotta meg az egészet,hogy neked rossz legyen...-folytattam hosszan a mondanivalómat.
-Már úgy is teljesen mindegy egy hét múlva elutazok,ne nehezítsd meg a dolgomat.Kérlek!Csak fájdalmat okozol nekem,az univerzum is ellenünk van nekünk nem lehet közös jövőnk,csak hagyj elmenni!Akkor is,ha szeretsz és én is szeretlek!
Lefagytam,meg sem bírtam szólani.
Magamhoz húztam,nem mondtam semmit,csak megöleltem.
Próbált szabadulni,de nem engedtem.
-Menjünk be!-mondtam.
Felálltunk a padról és elindultunk a tornaterem fele.
Szemem sarkából láttam,hogy apró mosoly húzódott arcára.

                                                                                         ~*~

Mondhatjuk,kibékültem Sarahval,Justin és köztem viszont nem tudom mi van.
Még mindig szeretem és nem tudok ellene tenni.
Jól esett,hogy utánam jött és beszélgettünk.
Talán meg tudnák neki bocsájtani,de egy hét múlva elutazok Spanyolországba,így semmi értelme nem lenne az egésznek.
Egy hónapig ameddig ott leszek bármi megtörténhet,újra megcsal,vagy épp össze jön valakivel.
Nem emiatt nem fogok aggódni.
Egy kisebb mosolyt erőltettem arcomra és a terem fele vettük az irányt.
"Boldogan" sétáltunk be a terembe,ahol égetően figyelő szempárokkal találtam szembe magam.
Kézen fogva sétáltunk a táncparkett közepére,s megkezdtük táncunkat.

Remélem tetszett ez a rész,még a következőben folytatódik egy kicsit a bál,aztán elröpül az idő és itt az utazás Spanyolországba!Minimum 5 komment és jön a következő! :*

                   Love Detti