2014. február 21., péntek

10.rész Rossz döntés

Minden rendben ment,addig amíg meg nem pillantottam Justin-t Cher-el az oldalán.Leültek,egy a mi asztalunkhoz közel lévő asztalhoz,majd Laura-nak és nekem azt kellett néznünk,ahogyan ők ketten enyelegnek egymással.
Teljesen össze illenek egymással,a szőke cicababa és a bunkó és nagyképű énekes.
A pár kémlelését Laura zavarta meg.
-Hé Detti .. figyeeeelsz?-mondta már majdnem kiabálva.
-Bocsi .. csak kicsit elgondolkoztam.-feleltem.
-A gondolkozás közben véletlen Justin-t és Cher-t bámultad.
-Jó,nem direkt volt csak annyira idegesít,hogy mind ezt direkt csinálja.
-Ne foglalkozz vele.Most is minket néz közben,meg Cher motyog neki valamit.
-Nem is foglalkozok vele,nem ér annyit az egész.
-Tudod mit?Nem megyünk el moziba vagy hozzátok?-kérdezte nagy mosollyal az arcán Laura.
-Mehetünk,ezt igyuk meg és indulhatunk is hozzánk.-válaszoltam kérdésére.
Megittuk a finom kávét,majd gyors léptekkel vettük az irányt az ajtó felé,1 percen belül el is hagytuk a kávézót.
Út közben csörgött a telefonom,Sarah volt az,elmesélte milyen volt és hogy,hogy sikerült a randi.
Megbeszéltem vele az estére tervezett programot,meg is beszéltük mikorra jön hozzánk.
Elérkezett az este,megérkezett Sarah,beültünk a tv elé és megnéztük a Felhők felett 3 méterrel c. filmet.
Egész jól eltelt az idő,a lányok elindultak én elkísértem őket egy darabig,utána egy házi buliba igyekeztem,Austin egyik haverjának volt a szülinapi bulija amibe engem is meghívtak.
Minden simán ment,telt az idő,jó volt a társaság,iszogattunk,táncoltunk Austin pedig elment valamerre,senki sem látta.
Gondoltam szét nézek pár helyiségben,sorra nyitogattam az ajtókat,az egyik ajtó mögött viszont volt valaki,vagyis voltak valakik,nem ismertem őket.
Behívtak a szobába,leültem a kanapéra és egyből elég furcsa érzés kapott el,ezek az emberek
elég furcsák voltak.



Majd pár perc után bele is kezdtek teendőjükbe.
-Na gyerünk Cody,csak 1 szívj..-mondta egy sötét hajú srác.
-Nem.. a múltkor megbeszéltük,hogy részemről az volt az utolsó.-felelte Cody a sötét hajú srácnak.
Míg nem a Cody nevű srác belement a 'játékba'.
Őt követték a többiek,idők közben kiderült,hogy a sötét hajú srácot Zac-nek hívják.
Elértek a kör végéhez,majd jöttem én.
-Na kicsi lány most te jössz.-mondta Zac.
Nem szeretek erről beszélni még a barátaimnak sem,régebben mikor apa meghalt nagyon megviselt,senkivel nem jöttem ki jól,senki nem értette meg a problémáimat,senki sem segített nekem átvészelni ezt az időszakot.
Egyszerűen rossz társaságba keveredtem és az alkohol mellett az ilyen illegális tudatmódosító szerek 'rendszeres' fogyasztója voltam.Később a bátyám rájött,segített ebből az ördögi körből kilépnem és abbahagynom a szerek fogyasztását.
Most pedig elég fura érzések keringenek bennem,a régi emlékek,minden eszembe jut.
-Mi lesz?Gyerünk szívd fel.-mondta ismét Zac.
Végül az eszem azt súgta ne tegyem és én nem is akartam,de mintha nem én irányítottam volna a testemet még is megtettem.
Felszívtam az elsőt,később jött a következő és így tovább.
Austin teljesen eltűnt mióta elment nem jött vissza és senki sem látta,így hát nem beszámítható állapotomban utána indultam megkeresni.
Itt mintha mindennek vége lenne,nem emlékszek már semmire sem,csak annyira,hogy rosszul éreztem magam,nekidőltem egy fának és eközben valaki a nevemet kiabálta.
Reggel 9 óra van,a fejem majd szét robban,nem is akarok még felkelni,nagyon rosszul érzem magam mind azért mert újra drogoztam és mind a szer hatása miatt.Lesiettem a konyhába,ahol az asztalon finom reggeli várt rám.Elég dühös voltam Austin-ra amiért lelépett,azt sem tudtam merre van,jól van-e?Ezért gyorsan fel is hívtam,de a telefont senki sem vette föl.
Elindultam hozzájuk,útközben azonban találkozok vele -vagyis épp mögötte sétáltam tartva a kellő távolságot a megfigyeléshez- és úgy látom elég jól elbeszélget egy másik lánnyal az oldalán.
Annyira dühös lettem rá,hogy csak kihasznált engem közben meg más lányokat fűz a hátam mögött..,de ez a mai  napra nem is volt elég.
Délután miközben a tv-t bámulom csörög a telefonom,ismeretlen szám,gondoltam nem veszem föl,majd abba hagyja,de tévedtem mikor már harmadjára is hívott felvettem és egy ismerős hang szólt bele.
Hirtelen nem tudtam kinek a hangját is hallom,de nagyon ismerős volt.Később rá jöttem,hogy ki az.
Az a bizonyos személy nem más volt,mint Zac a tegnap esti "buliból".
-Szia kicsi lány!Zac vagyok a tegnapi buliból,szeretnék találkozni este 7-kor a parkkal szemben lévő kávézó előtt.Nincs kifogás,ott legyél. Időm sem volt válaszolni,kinyomta a telefont,vajon mit akarhat? Félek.Nem tudom mit csináltam tegnap este azon a bulin vagy,hogy mit akarhat tőlem,de félek. 
18:40 perc van,jobb ha indulok,hogy időben ott legyek a kávézónál. Már 7 óra,de még sehol senki.Pár perc várakozás után,meg is érkezett Zac. 
-Szia édes.-simította meg arcom. -Ne érj hozzám.-idegesen válaszoltam. 
-Térjünk a lényegre,szóval tegnap este,amikor a kis barátod elment,csak azért nem találtad,mert elment az egyik drogdílerhez drogért. 
-Nem ez nem lehet.Austin és a drog?Soha nem gondoltam volna.-feleltem. 
-A lényeg itt egy zacskó drog vidd el neki,ha nem viszed el ki fog derülni és akkor nagy bajba leszel!Világos?? 
Vészesen,gyorsan vert a szívem,ezt még mindig nem tudom elhinni.Austin drogozik? 
Eközben Zac tovább magyarázott és húzott magához elég közel.
Próbáltam eltolni magamtól,de gyenge vagyok,szorításából nem enged,a sírás kerülget. 
Az ajkainkat pár milliméter választja el egymástól,könnyeim arcomon lassan csordogálnak,próbálom magam kiszabadítani,de még mindig nem megy. 
Próbáltam segítséget hívni,kiabálni,de semmi. 
Később lépteket hallok és miután az a személy észrevett és rögtön a segítségemre sietett.
Kapucni volt a fején és sötét is volt,ezért nem láttam ki az. -Menj,majd én elintézem!-szólított fel a srác.
Én viszont nem akartam menni,megvártam amíg elüldözi Zac-et.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Én jól vagyok,de te is jól vagy?Nincs semmi bajod?-kérdezte érdeklődően.
-Minden rendben van!És nagyon köszönöm a segítséget.-néztem felé,de a félhomály miatt semmit sem láttam az arcából. -Ugyan..természetes!Ne haragudj,de mennem kell,remélem látlak még!Szia.
-Nem rajtam múlik.Szia.-mosolyodtam el.
Ezután a kisebb sokk után elindultam haza.
Nagyom kimerített ez az egész este történt dolog,így hát lefürödtem,felvettem a felsőt amiben aludni szoktam,befeküdtem a meleg és kényelmes ágyamba,majd elnyomott az álom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése