1.rész Egy kevésbé akciòdùs nap

-És akkor ott tartottunk,hogy .. kezdett bele mondandòjàba az irodalom tanàr. Végre ez az  utolsò òra ma,de holnap megint kezdődik minden előlről.Hazamentem a sulibòl hùgom nagy öleléssel fogadott,mintha legalàbb 1 éve nem làtott volna.Anya 2 puszival köszöntött,Adam meg épphogy odalökött egy 'sziàt'.Felmentem a szobàmba megcsinàltam a leckét,majd leültem zenét hallgatni mindig megnyugtat és legalàbb tudok egy kicsit gondolkozni is.Valaki kopogott az ajtòmon.
-Gyere.!-szòltam ki.
-Szia hugi!-köszönt Adam -bocsi,az előbbiért csak kicsit ideges vagyok az este miatt.
-Miért?-kérdeztem-Mi lesz este?
-Talàlkozom Lexi-vel és nem tudom mit vegyek fel segìtenél?-kérdezte aranyosan.
Tudja,ha segìtséget kér ilyen téren én mindig megmondom neki a véleményemet.Kivàlasztottuk a ruhàt,el is ment,én pedig küldtem egy smst Austinnak:
      "Szia kicsim! Ha ráérsz
        gyere àt beszélnünk kell!"
Nem telt bele sok idő jött is a vàlasz:
       "Szia picim! 1 òra múlva
        ott vagyok!Csòk"
Az igazsàg az,hogy gondolkoztam és arra jutottam szakìtanom kell vele.Rossz hatàssal van ràm,nagyon szeretem,de ez ìgy nem mehet tovàbb,meg kell értenie nincs semmi közös bennünk.Elég rosszul érzem magam emiatt,azomban kìvàncsi vagyok,ki lehet az ùj osztàlytàrsunk akiről az osztályfőnök beszélt.Holnap biztosan kiderűl,de inkàbb térjünk vissza Austin-hoz,màr eltelt az 1 òra lassan itt kellene lennie.Ahogy ezt kimondtam csengettek,lerohantam a földszintre,ajtòtnyitottam Austin volt az.
-Szia picim!-köszönt és nyomott a homlokomra egy puszit.
-Szia!-köszöntem-gyere be,beszélnünk kell.
Mind a ketten leültünk a nappaliba.
-Szòval..-kezdtem bele mondandòmba -gondolkoztam..és ùgy döntöttem szakìtanunk kell!Nincs bennünk semmi közös,szeretlek ès ezt te is tudod,de ez ìgy nem fog menni..sajnàlom!
-Figyelj,megpròbàltuk,de nem ment ez ellen nem tudunk mit tenni én is szeretlek és megértelek!
Ekkor ùgy làttam mint ha nagy kő esett volna le a szívéről.De ha ennyire nagy volt rajta a nyomàs amiatt,hogy jàrunk mondhatta volna,hogy neki nem jò ìgy.
-Remélem nem haragszol.
-Nem haragszok,nem a te hibàd!Remélem attòl baràtok maradunk.
-Persze.-öleltem meg Austin-t, majd elköszöntünk egymàstòl és elment.
Mivel holnap iskola van elmentem lezuhanyozni,felkaptam magamra egy pòlòt meg egy rövidnacit és lefeküdtem aludni.
Màsnap reggel elindultam a suliba, sétàlok a jàrdàn,amikor valaki èpp nekem jött.
-Bocsànat.-mondta egy kapucnis sràc.
-Semmi baj.-mondtam a szemébe nézve,majd tovàbb mentünk.
Beértem a suliba,bementünk a terembe,leültem a baràtnőim mellé.Az ajtò kinyillott és az osztàlyfőnök lépett be az ùj osztàlytàrsunkkal..
-Csajok ez az a sràc,aki reggel nekem jött az utcàn,megismerem a kapucniàròl!
Ekkor megszòlalt az osztàlyfőnök:
-Gyerekek ő itt az ùj osztàlytàrsatok ..

Ez lenne az első rész. Igaz nem túl izgalmas,de ez is megteszi.
Ha tetszett a rész ìrjatok kommentet,még most kezdtem az ìràst ìgy szívesen fogadok minden kritikàt! Puszi nektek!:)