~Pár nappal később~
Mivel hétvége van,azt terveztem,hogy készítek valami romantikus meglepetést Justinnak,mindent megvettem estére,csokit,epret,pezsgőt és beszereztem pár gyertyát is.
Mindent elrendeztem az egész szoba nagyon hangulatosra sikeredett,már csak egy valami hiányzik,s az pedig nem más,mint Justin.
Pár perccel később meg is érkezett.
Amint belépett a szobába,láttam rajta,hogy valami nincs rendben,feszült volt és ideges.
-Valami baj van?-emeltem kezem arcához,amit ő meg akadályozott.
-Nem,nincs semmi,csak kicsit kedvtelen vagyok.-válaszolt egyhangúan.
-Készültem valamivel,remélem tetszeni fog!Gyere menjünk fel!
Elindultunk a szobám fele,lassan kinyitottam az ajtót,s a gyertyák fénye világította be a szobát.
Beléptünk a helyiségbe,de barátom arcán csak egy hamis mosolyt véltem felfedezni.
-Látom nem tetszik!?-néztem csalódottan magam elé.
Hátat fordítva neki,vártam a választ,amit meg is kaptam.
-De tetszik,csak rossz napom volt,értsd meg.-ölelt át hátulról.
Leültem az ágyra,s csak bámultam a semmibe,Justin elemelt egy csokiba mártott epret a tálkából,majd ajkai közzé vette,s úgy tartotta az enyém elé.
Nem haboztam,beleharaptam az eperbe,majd belekezdtünk csók csatánkba.
Nem így terveztem ezt az estét,de ki tudja mi lesz belőle.
Lassan ruhám cipzára után kutakodott,amit meg is talált,majd óvatosan lehúzta azt,s lehámozta rólam.
Én ugyan így cselekedtem az ő ruhadarabjaival,róla is lekerültek a fölösleges darabok.
Halk sziszegések és nyögések hagyták el számat,talán most nem volt olyan gyengéd mint szokott,azt éreztem,siettette a dolgot s,hogy minél hamarabb túl akar lenni rajta,ezért nem értettem semmit.
Pár perccel később mind a ketten éreztük a gyönyört (ha fogalmazhatok így) levegő után kapkodás miatt végül elváltunk egymástól,majd egymás mellett pihentünk tovább.
Fejem alatt volt szerelmem karja,s eközben csodálattal néztem barna szemeibe,majd apró csókokat hintettem kulcscsontjára.
Elfáradtam,ezért hamar átléptem az álmok kapuját,de nem sokkal később észre vettem,hogy párom mocorog mellettem,mint aki szabadulni próbál,ami meg is valósult.
Óvatosan kihúzta kezét fejem alól,majd a fürdőszobám felé vette az irányt,közben a földön szétszórt ruháit keresgette.
Abba minden megfordult a fejemben,de inkább úgy tettem,mint aki alszik,s csak óvatosan figyeltem minden egyes mozdulatát.
Felöltözve jött ki a fürdőből,felém vette az irányt,homlokon puszilt,majd annyit súgott fülembe "ne haragudj!",mind ezt már-már alig hallottam,mert épp álomba merültem.
Hosszasan aludtam az igazak álmát,így másnap elég későn keltem fel,majd nem 11-kor.
Lementem,abban reménykedve,hogy Justint itt találom,de ez a gondolatom hamar el is illant,amikor azt véltem felfedezni,már bizony ő elhagyta a házat.
A konyhába mentem,ahol reggeli gyanánt elfogyasztottam egy pohár teát és egy almát,majd vissza vánszorogtam a meleg ágyamba,fejemre húztam a takarót és próbáltam vissza aludni,ami kisebb-nagyobb sikerrel,de össze jött.
Késő délután keltem föl,elmentem egyet sétálni,s eszembe jutott amit Justin súgott a fülembe,nem értettem az egészet,de volt egy olyan érzésem,hogy nem kell sok idő és meg fogom tudni.
A hosszú séta után haza igyekeztem,meg vacsoráztam,majd felmentem a szobámba,elő vettem a tanulni valót és a fölött gubbasztottam 2-3 órát.
Este 10-kor végeztem a tanulással,majd elmentem fürdeni,fél óra alatt azzal is végeztem,befeküdtem ágyamba,laptopomon megnéztem pár dolgot,fejemet kispárnámra hajtottam és lassan átléptem az álmok kapuját.
Hétfőn reggel egy kicsit elaludtam,ugyan is ébresztőm hangjára nem keltem fel,így emiatt lekéstem az első két órámat is.
Gyorsan a fürdőbe rohantam,elvégeztem teendőimet,szekrényem előtt állva pedig megpróbáltam előkeresni a tökéletes szettet,végül a választásom erre esett.
Gyorsan elkészültem,majd táskámat a vállamra dobtam és elindultam a suliba.
Barát nőm,Sarah az ajtó előtt várt,ugyan is írtam neki,hogy elaludtam és késni fogok.
-Szia.-köszöntem neki egy mosoly kíséretében.
-Szia.-köszönt vissza.
-Na mesélj,mi volt eddig a suliban?Miről maradtam le?-kérdeztem.
-Semmi nem történt azon kívül,hogy egy 9.osztályos srácot szívattak meg a "rossz fiúk".
-Remek,milyen órával kezdünk?
-Azt hiszem zene történet óra következik!-válaszolt Sarah.
-Akkor induljunk,nem akarok még így is késni.-nevettem el magam.
Beléptünk a terembe,ahol most különösen nagy volt a csend,bár hétfő van,de ez akkor sem megszokott dolog.
Hagytam,hogy a hétfői nap most csak sodorjon magával,egyszerűen semmihez nem volt kedvem,sem pedig erőm,s szerencsére felelni sem én feleltem.
Utolsó óránk tánc volt,amit nagyon élveztem,ahhoz képest,hogy semmi kedvem sem volt még délután 3-kor az iskolában lenni.
Iskola után a srácokkal és Sarahval beültünk a Starbucksba beszélgettünk egy kicsit,majd mindenki haza igyekezett.
Hazaérkezésem után ledobtam táskámat a kanapéra,a konyhába mentem enni valamit,bátyám gyalogolt le az emeletről.
-Szia Detti!
-Szia Adam!-köszöntem vissza.
-Figyelj,most el kell mennem,anya nem tudom mikor jön,de addig vigyáznál Leahra?Fent van és alszik.
-Úgy sincs dolgom,szóval menj nyugodtan,ha valami van hívlak!
Ezzel a mozdulattal,az ajtó már tárva volt,s drága bátyám ki is lépett az ajtón.
Felmentem a szobámba,majd laptopomat elővettem és zenét hallgattam,jelen pillanatban csak kettőt,a két kedvencemet,James Arthur és Selena Gomez,bár utóbbit,amint azt tudhatjátok,hogy gyűlölöm,de ez a zene még is megfogott.
~Pár héttel később~
Ezt már nem bírom,riporterek 100 keres fel,akkor most mi is van köztem és Justin között,elmondom az igazat,hogy magam sem tudom,aztán tovább kérdezősködnek,majd belekérdeznek egy témába,ami szíven szúr,s majd meg öl,legbelül már teljesen összetörtem,úgy érzem nincs tovább,itt a vég,s hogy szabadulni tudjak e folytó és gyilkoló érzéstől,véget kell vetni ennek.
A riporter feltesz egy újabb kérdést.
-De te ezek ellenére is szereted őt!Ez igaz?
-Igen,de szabadulnom kell az érzéstől.Legbelül már teljesen tönkre tett,összetörtem,hiába van igaza,nem érdekel,ennek a kapcsolatnak már nincs jövője.-nehéz volt kimondani ezeket a szavakat,de muszáj volt,s megtettem.
Miután kimondtam az utolsó szavakat "ennek a kapcsolatnak már nincs jövője" könnyes szemekkel a kamerába néztem,egy halvány mosoly jelent meg arcomon,de amilyen hamar ott termett el is illant,s helyét az arcomon versenyt "futó" könnycseppek váltották fel.
Az érzés,ami akkor tör fel bennem,amikor látom,vagy a közelemben van,le írhatatlan,boldog vagyok,hogy láthatom és a közelemben van,s érzem a lehetetlent,azt amit mindig is szerettem volna,hogy az enyém legyen!
Nap mint nap arról álmodozok,milyen is lenne/lehetne vele a közös jövőnk,de amikor rá kell jönnöm,hogy sajnos mind ez hiába való ábrándozás,mert nem fog soha sem megvalósulni,még az a kis remény is meghal bennem.
Minden nap rá gondolok,ha itt lenne velem milyen jó is lenne,mennyire boldog lenne az életem vele,de most,hogy tudom ez teljesen lehetetlen végleg 1000 apró darabra tört a szívem.
Egyre jobban maga alá temet a "forever alon" érzés és ez egyre rosszabb.
Kezdek félni...félni attól,hogy örökre elveszítem,elveszítem,s egyedül maradok.
Nem hívom,nem keresem,ha közbe jönne valami,könnyebben el tudjam felejteni,könnyebben el tudjon felejteni.
Riporterek 100 foglalkozik a helyzetemmel,folyamatosan utánam kutakodnak,a magánéletem után,a családom után,nincs egy perc nyugtom sem.
Kinéztem a szálloda ablakán,s tekintetem egyből meg akadt azon a 10-20 emberen,aki az ajtó előtt hűségesen várták,menjek le és távozzam az épületből,hogy akár csak egy percre is,de újabb kérdéseket tegyenek fel,ezzel tovább táplálva azt a sok hazugságot,amit eddig is terjesztettek.
Csörög a mobilom ami az ágyam mellet levő éjjeli szekrényen kapott helyet.
-Haló?!-szóltam bele.
-Szia öcskös!-köszönt Scooter.
-Scooter.!
-Figyel JB,megbeszéltem egy riportot az egyik Tv társasággal ma délutánra,nem lesz nagy dolog,csak egy kis beszélgetés,legyél kész időben!
-De semmi kedvem nincs ehhez,sem pedig a többi ilyen dologhoz!
-Kettőre ott vagyok!-nyomta ki a telefont Scoo.
Épp az előbb mondtam el,hogy az épületből sem tudok ki menni,annyi paparazzo és újságíró van az ajtónál,erre jön Scooter az interjúval,csak gratulálni tudok magamnak.
Most fejeztem be a készülődést,Scooter bármelyik percben itt lehet és indulhatunk is a Tv-hez.
Úgy 20 perc autóút után meg is érkeztünk a helyszínre,az előző vendég még bent ült a kamerák előtt Helennel a "műsor vezetővel".
Felkonferáltak,beléptem a kamerák elé,helyet foglaltam a kanapén,majd jött az aminek jönnie kellett.
-Szia Justin!Üdvözöllek a műsorban,köszönöm,hogy elfogadtad a meghívásunkat.
-Szia Helen,én köszönöm a meghívást!
-Nos akkor kezdjünk is bele.Hogy vagy?
-Köszönöm jól.
-Rendben,de most nem ezért vagyunk itt.Mesélj egy kicsit erről a lányról!-mutatott a mellettünk levő kijelzőre.
A kijelzőn egy kép jelent meg,amin barát nőm,Detti és én szerepeltünk,már megint kezdődik ez az egész,de végre talán,ha elmondom,akkor meg értik és leszállnak erről a témáról.
-Ő a barát nőd,igaz?-tette fel a kérdést Helen.
-Igen a barát nőm!-válaszoltam rekedtes hanggal.
-Mesélj róla,úgy hallottam,hogy nem is vagytok most együtt.Ez megint egy olyan kapcsolat,mint ami Selenával volt?Sokan találgatnak,itt végre elmondhatod az igazat!
-Nem ez nem igaz,együtt vagyunk,csak pár dolgot rendbe kell tennem,helyre kell hoznom a dolgokat,ezért most nem lehet velem!-telt meg szemem könnyel.
Helen tovább folytatta,sorba jöttek a kérdések,s némelyik eléggé sértő volt,s bántó,de erősnek kellett maradnom.
-Úgy hallottam,hogy ez a lány..-folytatta volna,de szavába vágtam.
-Akinek van nem is,Detti!
-Szóval akkor,azt hallottam,hogy Detti teljesen másképp nyilatkozott ez ügyben,azt mondta,túl akar lépni rajtad,szabadulni akar az érzéstől,teljesen össze van törve,legbelül teljesen tönkre tetted és,hogy a kapcsolatotoknak már nincs jövője.Te hogyan látod a dolgokat?
-Igaza van,sok mindent tettem ellene,többször megbántottam,s Selenanak is volt egy kis köze hozzá,de ennek ellenére megbocsájtott,elfogadott a hibáimmal együtt,sok őrültség van,amit bár ne tettem volna meg,de ezt már nem tudom vissza csinálni,s amíg mindent helyre nem hozok,addig jobb ha távol vagyunk egymástól!
-És mondd,ezek után is biztos vagy abban,ha viszont látjátok egymást,hogy várni fog téged?
Itt elegem lett az egészből,fogtam maga és kiléptem a "stúdióból",majd könnyes szemmel távoztam az épületből.
Nem szálltam be menedzserem autójába,inkább gyalog mentem vissza a szállodába,ahol megszálltam,mire vissza értem be is sötétedett,elmentem lefürdeni,majd felöltöztem egy normális ruhába és elmentem szórakozni.
A szórakozó hely tele van 17-20 éves lányokkal,s persze a rúdon táncoló szépségekkel.
A pultnál állva figyeltem a táncoló tiniket,majd a sokadik pohár italom után beálltam közéjük én is.
Később,amikor már elég volt a táncból,leültem az egyik kanapéra,lábamat az asztalra téve pihentettem,miközben a következő pohár italt fogyasztottam.
Lassan sétált oda hozzám az egyik táncos csaj,amit egy darabig élveztem is,majd amikor már a nyakam puszilgatása után egyre jobban közeledett számhoz eltoltam magamtól egy "bocs" szöveg után.
Felálltam,majd részegen kóvályogtam a kicsit ködös és hideg utcákon,a fejemet próbáltam volna kiszellőztetni,de csak azon járt az eszem,amit Helen mondott Dettiről.
Nem az nem lehet,hogy már nem szeret.
Tudom,érzem,hogy ez nem igaz,tudom mi az igazság,ha ezt is érzi,akkor is szeret és szeretni is fog,helyre hozom a dolgokat és minden rendben lesz,minden úgy lesz mint régen.
Tudom,ezt mind a sok fájdalom miatt mondta,amit okoztam neki,de érzem,hogy várni fog rám és nem adja fel a küzdelmet,nem ezt nem teheti velem...ezt nem...
Ez lett volna a következő rész,amit már szerintem nagyon vártatok,így majdnem (vagy lehet tényleg annyi) másfél hónap után meghoztam nektek,csak annyit kérek,értsétek meg,ha kések a résszel,mert nem mindig van ihletem,ez sem lett valami tökéletes tudom,de így is egy teljes hete írtam nektek,hogy minél hosszabb legyen.
Ennek ellenére remélem velem tartatok a továbbiakban is és olvassátok a blogot/kat/ amiket írok,köszönöm a több mint 12.100 oldal megtekintést,legyen szép hetetek! Üdv.: Detti
Az érzés,ami akkor tör fel bennem,amikor látom,vagy a közelemben van,le írhatatlan,boldog vagyok,hogy láthatom és a közelemben van,s érzem a lehetetlent,azt amit mindig is szerettem volna,hogy az enyém legyen!
Nap mint nap arról álmodozok,milyen is lenne/lehetne vele a közös jövőnk,de amikor rá kell jönnöm,hogy sajnos mind ez hiába való ábrándozás,mert nem fog soha sem megvalósulni,még az a kis remény is meghal bennem.
Minden nap rá gondolok,ha itt lenne velem milyen jó is lenne,mennyire boldog lenne az életem vele,de most,hogy tudom ez teljesen lehetetlen végleg 1000 apró darabra tört a szívem.
Egyre jobban maga alá temet a "forever alon" érzés és ez egyre rosszabb.
Kezdek félni...félni attól,hogy örökre elveszítem,elveszítem,s egyedül maradok.
~Justin Bieber~
Nem volt más választásom,itt kellett hagynom egy időre,hogy mindent tisztázhassak,mind magamban,mind az életben és karrieremben,meg kell értenie ez így van jól.Nem hívom,nem keresem,ha közbe jönne valami,könnyebben el tudjam felejteni,könnyebben el tudjon felejteni.
Riporterek 100 foglalkozik a helyzetemmel,folyamatosan utánam kutakodnak,a magánéletem után,a családom után,nincs egy perc nyugtom sem.
Kinéztem a szálloda ablakán,s tekintetem egyből meg akadt azon a 10-20 emberen,aki az ajtó előtt hűségesen várták,menjek le és távozzam az épületből,hogy akár csak egy percre is,de újabb kérdéseket tegyenek fel,ezzel tovább táplálva azt a sok hazugságot,amit eddig is terjesztettek.
Csörög a mobilom ami az ágyam mellet levő éjjeli szekrényen kapott helyet.
-Haló?!-szóltam bele.
-Szia öcskös!-köszönt Scooter.
-Scooter.!
-Figyel JB,megbeszéltem egy riportot az egyik Tv társasággal ma délutánra,nem lesz nagy dolog,csak egy kis beszélgetés,legyél kész időben!
-De semmi kedvem nincs ehhez,sem pedig a többi ilyen dologhoz!
-Kettőre ott vagyok!-nyomta ki a telefont Scoo.
Épp az előbb mondtam el,hogy az épületből sem tudok ki menni,annyi paparazzo és újságíró van az ajtónál,erre jön Scooter az interjúval,csak gratulálni tudok magamnak.
~Pár órával később~
Most fejeztem be a készülődést,Scooter bármelyik percben itt lehet és indulhatunk is a Tv-hez.
Úgy 20 perc autóút után meg is érkeztünk a helyszínre,az előző vendég még bent ült a kamerák előtt Helennel a "műsor vezetővel".
Felkonferáltak,beléptem a kamerák elé,helyet foglaltam a kanapén,majd jött az aminek jönnie kellett.
-Szia Justin!Üdvözöllek a műsorban,köszönöm,hogy elfogadtad a meghívásunkat.
-Szia Helen,én köszönöm a meghívást!
-Nos akkor kezdjünk is bele.Hogy vagy?
-Köszönöm jól.
-Rendben,de most nem ezért vagyunk itt.Mesélj egy kicsit erről a lányról!-mutatott a mellettünk levő kijelzőre.
A kijelzőn egy kép jelent meg,amin barát nőm,Detti és én szerepeltünk,már megint kezdődik ez az egész,de végre talán,ha elmondom,akkor meg értik és leszállnak erről a témáról.
-Ő a barát nőd,igaz?-tette fel a kérdést Helen.
-Igen a barát nőm!-válaszoltam rekedtes hanggal.
-Mesélj róla,úgy hallottam,hogy nem is vagytok most együtt.Ez megint egy olyan kapcsolat,mint ami Selenával volt?Sokan találgatnak,itt végre elmondhatod az igazat!
-Nem ez nem igaz,együtt vagyunk,csak pár dolgot rendbe kell tennem,helyre kell hoznom a dolgokat,ezért most nem lehet velem!-telt meg szemem könnyel.
Helen tovább folytatta,sorba jöttek a kérdések,s némelyik eléggé sértő volt,s bántó,de erősnek kellett maradnom.
-Úgy hallottam,hogy ez a lány..-folytatta volna,de szavába vágtam.
-Akinek van nem is,Detti!
-Szóval akkor,azt hallottam,hogy Detti teljesen másképp nyilatkozott ez ügyben,azt mondta,túl akar lépni rajtad,szabadulni akar az érzéstől,teljesen össze van törve,legbelül teljesen tönkre tetted és,hogy a kapcsolatotoknak már nincs jövője.Te hogyan látod a dolgokat?
-Igaza van,sok mindent tettem ellene,többször megbántottam,s Selenanak is volt egy kis köze hozzá,de ennek ellenére megbocsájtott,elfogadott a hibáimmal együtt,sok őrültség van,amit bár ne tettem volna meg,de ezt már nem tudom vissza csinálni,s amíg mindent helyre nem hozok,addig jobb ha távol vagyunk egymástól!
-És mondd,ezek után is biztos vagy abban,ha viszont látjátok egymást,hogy várni fog téged?
Itt elegem lett az egészből,fogtam maga és kiléptem a "stúdióból",majd könnyes szemmel távoztam az épületből.
Nem szálltam be menedzserem autójába,inkább gyalog mentem vissza a szállodába,ahol megszálltam,mire vissza értem be is sötétedett,elmentem lefürdeni,majd felöltöztem egy normális ruhába és elmentem szórakozni.
A szórakozó hely tele van 17-20 éves lányokkal,s persze a rúdon táncoló szépségekkel.
A pultnál állva figyeltem a táncoló tiniket,majd a sokadik pohár italom után beálltam közéjük én is.
Később,amikor már elég volt a táncból,leültem az egyik kanapéra,lábamat az asztalra téve pihentettem,miközben a következő pohár italt fogyasztottam.
Lassan sétált oda hozzám az egyik táncos csaj,amit egy darabig élveztem is,majd amikor már a nyakam puszilgatása után egyre jobban közeledett számhoz eltoltam magamtól egy "bocs" szöveg után.
Felálltam,majd részegen kóvályogtam a kicsit ködös és hideg utcákon,a fejemet próbáltam volna kiszellőztetni,de csak azon járt az eszem,amit Helen mondott Dettiről.
Nem az nem lehet,hogy már nem szeret.
Tudom,érzem,hogy ez nem igaz,tudom mi az igazság,ha ezt is érzi,akkor is szeret és szeretni is fog,helyre hozom a dolgokat és minden rendben lesz,minden úgy lesz mint régen.
Tudom,ezt mind a sok fájdalom miatt mondta,amit okoztam neki,de érzem,hogy várni fog rám és nem adja fel a küzdelmet,nem ezt nem teheti velem...ezt nem...
Ez lett volna a következő rész,amit már szerintem nagyon vártatok,így majdnem (vagy lehet tényleg annyi) másfél hónap után meghoztam nektek,csak annyit kérek,értsétek meg,ha kések a résszel,mert nem mindig van ihletem,ez sem lett valami tökéletes tudom,de így is egy teljes hete írtam nektek,hogy minél hosszabb legyen.
Ennek ellenére remélem velem tartatok a továbbiakban is és olvassátok a blogot/kat/ amiket írok,köszönöm a több mint 12.100 oldal megtekintést,legyen szép hetetek! Üdv.: Detti
